Lépcsőház

Tudjátok, hogy azt szeretem, hogy saját magammal lakhatok a kacatjaimmal, de az egymásszájában élést kevésbé... Közben meg sokszor eszembe jut a Szomszédok, nem hiába, ugyanolyan lakásajtók vannak még mindig :), de nincsenek egymást segítő szomszédok, sem rendes Bőhm bácsi vagy Kutya Úr. Nincs közösségi szoba, sem olvasó szoba ;)
Van viszont egy rusnya kis bejárat és egy egyedül sínylődő asztal az önkormányzati emberekkel. Ezért Berni azt találta ki mostanában, hogy miután hazaviszem a friss Nők Lapját anyukámnak és hozok vissza régit, miután kiolvastam, leteszem a kis rusnyára. Ez volt a második eset, ez még ott van, de a múltkor lap rögtön gazdára lelt.