Teltház 100. - 15. - utolsó (?)
... a hétfőt leszámítva tavaly december óta nem láttam Sanyit színpadon. Szándékosan. A mai előadást azért vállaltam be, mert 100., egyrészt ez nagy dolog, másrészt korábban megfogadtam. A 100-ból a maival együtt nekem ez volt a 15. és lehetséges, hogy az utolsó.
Ez volt az 50.: https://bernoblogja.blogspot.com/2024/06/50-szer-is-telt-hazas-telthaz.html
Tavaly decemberben folyamatos, illetve a szokásosnál gyakoribb érzésem volt Sanyinál, hogy nem történik meg a lényeg, sok a baki, rutinszerű és letudós. Nos, ehhez ingyen se lenne kedvem se időm, főleg nem ilyen jegyárakkal. Sokat vívódtam, hogy ezt megírom neki valahol, hogy hahó, engem ne akarj árverni vagy kiégtél vagy mi van... aztán csak a blogba írtam be, de ez valahogy még mindig a bögyömben van. Lusta, unott, megszokott és motiválatlan, az interjúit már nem is nézem, nem hallgatom.
A mai: nagyon sietett, elvesztek a mondat- és szóvégek. Magamban mondogattam,hogy lassíts, ne siess... bakizott is, elvett, hozzá tett, néhány karakter tompább lett, ficeregtem és már tudtam, hogy nagyon valószínű, hogy én a magam részéről darabot temetek... 😞 ... valami aztán történt, talán már tudta vagy érezte, hogy már végig ér és akkor jobban élveztem.
Azt tudom kívánni, hogy annyi legyen még, amennyi még nem terhes és jól is megy... újabb 100 ebben már biztosan nincs... hacsak nem változtat azon, hogy rákészül és ezeken a napokon rápihen...
Volt néhány olyan előadás ebből, amikor csak ültem és vigyorogtam, mert hátulról dőlt előre az igazi nevetés... ma ezt nem éreztem, csak volt néhány kényszernevetős.
Mindezt leszámítva gratulálok a 100-hoz. 🤗🙏🎭
... majd jöttek a beszédek.
Sanyiét felvettem emlékbe, de sajnos nem fér ide, túl nagy.
Valahogy az lett ennek a vége, hogy szomorúság van bennem, egyfajta lezárás is.