50-szer is teltházas Teltház
Ha jól számol a blog és én, akkor ez volt ebből a harmadik nekem az 50-ből, nem túl jó arány. Most nem linkelem ide őket, de majd a köveetkezőnél igen.
Sokkal többször is nézném, ha ... , viszont ebből ki is kell ürülni, hogy tényleg igazi élmény legyen. Bár ma annyira oda vagyok, hogy nem biztos, hogy meg akarom várni, hogy ürüljön belőlem bármi is.
Tavaly évad végén már majdnem vele zártam és egy drága jeggyel, de akkor nagyon berágtam és más kapta a lehetőséget.
Most még nem zárok évadot, bár már majdnem, de már tudom, hogy kivel, de nagyon vártam a mai előadást onnantól, hogy kiderült, ez az 50. pontosabban azért vettem erre, mert ez az 50., de mindenképp készültem már. Tegnap este magamra csillámoztam az 50. Teltházat, de végül lemostam, közben alig tudtam aludni és egész nap zizi voltam, mintha premier lenne, de nem, annál ez sokkal feszítőbb volt ma. Végül mégis tetováltam egy szép szívet (telefont nem tudok) meg egy 50-est, de ez utóbbi nem volt szép, úgyhogy lemostam, maradt a másik. Az kb. most pont ott van, ahova nagyjából terveim vannak 45-re vagy 50-re, mármint az én 45-50-emre. ;)
Mindenki a foci EB-ről beszélt ma, engem meg csak ez érdekelt ma estére:
Nemcsak azért szeretem ezt az előadást, mert nincs váltója és nincsenek benne nem nézni kívánt illetők, hanem mert ebben benne van az egész pályája, minden tehetsége. Őszintén szólva ma meg is lepett, mert szerintem ennyire jónak, zseniálisnak a 20 év alatt sosem láttam... Annak is örülök, hogy végre volt pihenni is, és máris észre lehetett venni a hangján.
Tátott szájjal néztem időnként, hogy vajon mégis hogy az ördögbe képes erre...?! 😀
Jó volt a boldog Sanyit látni örömjátszani, közben meg ez pokoli teljesítmény és nagyon intenzív jelenlét. 🤝🙏🎭
Úgy lett 9 óra és olyan hamar vége lett, hogy meg is vagyok zavarva, még nagyon jó lett volna ott tapsolni, ámulni, csak úgy ottmaradni...
A Játékszín máskor tök nagy csinnadrattát csinál, óriás virágcsokrok, borok, stb... most csak a művészeti titkár betolta a telefonos tortát, mind majdnem elsírtuk magunkat, én örömömben és büszkeségemben, meg még benne voltam a darabban aztán azért még felálltunk, de már vége is volt. Hirtelen persze alig találtam meg a telefont, meg nem volt idő élesíteni se, de azért csak lett emlékképem. Meg aztán ott a sok érzés.
