Szabadulás (kihagyva)

Pont a séma-csoportom előző alkalmáról metróztam haza, amikor meghirdették:

Ezt a hetet már igazán nem kellett volna tovább terhelni, de egyféle jelnek éreztem.

Persze még nem derült ki, hogy melyik az én sémám, illetve melyek (egy kiesett, amiben persze biztos voltam), de fontosnak éreztem tovább informálódni a témában úgy, hogy még vannak olvasatlan könyveim, meg nem hallgatott előadások, végig nem kínlódott csoportélmények, saját játékok.

Viszont nem mentem el, és senki meg se vette... még 5 előtt is szívtam a fogam, mert azért drága volt - de ebből tényleg ez volt az utolsó ilyenem, de egyszerűen annyira nincs időm semmire, hogy kell ez az egyetlen este otthon.

Főleg, hogy holnap délig bent kell lennem, mert ma délelőtt fél nap elment a gyógytornászra, de az nagyon fontos volt, viszont a holnap délelőtti ügyintézések ebben a hónapban már megint nem fognak megvalósulni.