Dalmát körút - 2. nap

 2. nap - szeptember 27.

Reggeli után utazás Dubrovnikba, mely egykor Európa legnagyobb városa címet viselte, napjainkban pedig gyönyörű házacskái, és kristálytiszta, mélykék tengere, a középkori városfalak között megbúvó számos látnivaló rabul ejti az ide érkezőket. Dubrovnikot az Adria gyöngyének is nevezik, méltán került fel a Világörökségi listára. Városnéző sétát teszünk a Stradun-on, érintjük az Orlando-oszlopot, a Városfalat, az Onofrio kutat és a Ferences kolostort. A séta után szabadprogram, majd továbbutazás és szállásfoglalás Makarska környékén. Vacsora a szállodában.

Reggel elszámoltam magam, mert először össze akartam pakolni és úgy reggelizni... nos, kb 10-15 perccel mehettem később, mint a minimum idő... nem számoltam a magyar utazós nyugdíjasokkal... gyakorlatilag mindent fölzabáltak, de frankón.
Elindultunk 7.48-kor, majd megint szórakoztunk a határon... közben mandarin es olajbogyó ligetek mellett húztunk el, aztán megálltunk utcai árusnál vásárolni, én ott le sem szálltam, mert tudtam, hogy nem akarok mandarint és fügét hazavinni, bár a gránátalna miatt meg picit mégis bánom.
 
Ezután jött a panorámás budi...(lásd külön poszt ).

Azon a csodás hídon át is mentünk, majd megérkeztünk Dubrovnikba fél 11 körül vagy fél 12? Màr nem is tudom, lehet, hogy ez utóbbi. Még várni kellett a helyi idegenvezetőre, aki ezúttal magyarul beszélt és nagyon jól. És sokat. Együtt mentünk, 1-től pedig kihajóztunk. Az óriási volt  40-50 perc lehetett, aztán meg visszamentünk a Ferences kolostorhoz, mert szerinte nem volt a programban, a Vivaldi meg beszedte rá a 10 eurokat...
Így fél 2 és 4 között volt csak szabadidő, viszont így már órát kellett nézni, vasárnap miatt meg hol a templomba nem lehetett bemenni, hol az üzletek voltak zárva.
Dubrovnik nagyon felkapott város lett, méltán, viszont drága is.
Rengeteg sikátora van és még hegymenetnek
 is. 
Aztán 4-kor buszra szálltunk és egy wc-szünettel fél 8 körül értünk Omis-ba, ahol 2 éjjelt maradunk nagyon fapados módon.



A vacsorát inkább hagyjuk is... a szállás miatt is nagy a morgás... előtte pedig szerintem csak az őrangyalokon múlt, hogy egy kanyar helyett nem a vízben kötöttünk ki... azt is nézni kellene, hogy egy ekkora buszt milyen helyekre foglalnak be...
A vacsora asztaltársaság viccesen alakult, a mögöttem ülőkhöz csapódtam (akik tavaly az Isztriát is mögöttem nyomták végig), és ott kötött ki Sanyi is (lásd előző este), de reggel  még én voltam muszáj odaülni, mert máshol nem volt lyuk. Szerintem nem százas, vagy csak túlmozgásos vagy gyerek is maradt.
Úgy volt, hogy holnap is 6.45 a reggeli, és megyünk 7.45-kor Makarska-ba, de itt 7.30-tól van Reggeli, viszont Viki valahogy lenyomta rajtuk a 7.00-t. Vacsoránál derült ki, hogy kérik a személyi igazolvány számokat... tudnám, hogy az iroda ilyet miért nem intéz el...
A pasánál Boszniában jobb volt mint itt a tengerparton... egy párna van, úgyhogy elvettem az ágyastársamét is, és csak lepedőt adtak meg pucéran a takarót... milyen higiénia már ez... a lepedő alatt meg a matrac, semmi nincs a kettő között... a lámpa meg olyan undorító volt  hogy eltettem innen és mindent végigtöröltem higikendővel.

Amúgy elképesztő utakon járunk, csodás hegyek, szerpentinek, naplemente... több k.-és alagutak, közben igyekszem nem arra gondolni, hogy sziklák vannak alattunk/felettünk/mellettünk.. gyorsan is megyünk (mindenki), szóval...

Most nem haladok egyelőre az olvasással sem, mert 1. tegnap nagyon rázott az út, 2. Viki ma túl sokat beszélt, 3. nem győzök kifelé pislogni. 🙏