Megtörtént. Ezt a posztot már 46 és fél naposan írom. Ma reggel mondta Anyuka, 8 körül beszéltünk, hogy 46 éve akkor még haza akarták küldeni, hogy itt ma nem lesz gyerek... ma már 11utánt mondott, mondtam, hogy egész eddig a 10.50-nél tartottam, már maradjak így. :)
Keresztanyám meg azt mondta, hogy 46 éve még nem így baktatott, ahogy most, mondtam, én se... :) (Keresztanyám idén töltötte a 82-t.) Érdekes egyébként, hogy azzal, hogy nem virítok a FB-falon, hogy szülinapom van, közeliek közül is hánynak nem jutok eszébe, mindig tudom ilyenkor, hogy kinek mikor jutok vagy nem jutok eszébe. Az egyik legkedvesebb, hogy a legkisebb, legragaszkodóbb keresztgyerekem már éjjel írt - viszont nem tudom miért nem aludt akkor még!!! :) ) - és nem szülői nyomásra, mert J csak később írt jóval, igaz, hogy már rég megköszöntött, megint klassz ajándékot kaptam, az már nincs az asztalon, mert kibonthattam, hordhatom. :)
Edit néniék is írtak Münchenből, pedig lapot is kaptam korábban és még előttük jött egy e-mail a nagy Amerikából is, érdekes ügyek ezek. Ez itt a kis saját és családi ajándéktáram, és a kapott képeslapok. Érdekes, hogy két egyforma lapot kaptam. :)
És itt is köszönöm a messengeres, FB-falas üziket is, még jónéhány felvonás van hátra ebből a buliból. :)
Nem volt agyontervezve a nap, mert a balatoni terv szerint vagy Tihanyban vagy Szigligeten lettem volna holnap reggelig, így aztán kicsit spontán nap lett minden jóval és kevésbé jóval együtt.
Elhúztam a felkelést, közben telefonok és üzik, viszonylag későn indultam. Szabad levegőt akartam, kiöltözést, ebédet és templomot.
Ehhez képest eszembe jutott, hogy a Nyugatinál szoktam látni egy buszt, ami a Zugligeti Libegőhöz visz. Még előtte eszembe jutott, hogy jeles alkalom, indítsuk hivatalosan a pumpkinos latte-t, így leültem a Nyugatinál, ahol máskor csak nézni szoktam, hogy mennyien ülnek. Dél felé jártunk, így választottam hozzá más tököt is, már itt elrontottam. Ráadásul hiába kértem helyben ivósra, nem bögrébe adták, így hab sincs rajta, szóval na...
Nos, már a 291-es buszon ültem, amikor rájöttem, hogy lehet, hogy félek a Libegőn egyedül, főleg a szemüveg miatt. Így aztán a másik régi terv jött: Gyermekvasút. :) Tehát Hűvösvölgy felé vettem az irányt, szerintem a létező leghosszabb útvonalon, de szeretek Budán leskelődni, fantáziálgatni, hogy melyik ház vagy lakás tetszene, közben azért csak teszek egy-két megjegyzést, hogy honnan a francból lehet embereknek ennyi pénzük...
Na, de mindegy, elértem a vonatot, persze az is késett... :) ... és döcörögtem 45 percet végállomástól végállomásig. Nagyon bejött, ez még mindig jó buli. :) Elég sokan voltak, 95 %-ban ilyen bolond felnőttek, mint én, vettem málnaszörpöt is, kár volt, ihatatlanul édes volt. Azt rossz látni, hogy most nem az ősz miatt színesedik, rozsdásodik a történet, hanem valójában a kiszáradt fák virítanak, ki tudja magukhoz térnek-e majd tavasszal. (A Gellért-hegy oldalára is felnéztem egyik nap, ott is ezt látom sajnos.)
A végállomásnál akartam kicsit sétálgatni, meg akartam nézni egy kilátót, el is indultam, de félúton annyira rossza érzésem volt az előttem haladó két etnikum miatt, akik a kukákat is nézegették és engem is, hogy inkább félúton irányt váltottam és mégis a fogaskerekűhöz mentem, hogy elinduljak a cuki felé - megint elrontottam, mert itt már kellett volna ebédelni.
A fogaskerekűn még úgy volt, hogy a Pataki cukiba megyek, de kivételesen elkezdtem véleményeket olvasni és bizony elég rosszakat olvastam, így mégis irányt váltottam - visszakerekűztem és inkább a Szamosban foglaltam helyet.
Mivel a másik országtorta tényleg nem volt, és leülve hirtelen az a süti jutott eszembe, amin már gondolkoztam korábban, viszont később jutott eszembe, hogy nem is láttam a pultban, vajon honnan hozták... - ezen jól elkezdtem idegeskedni, hogy nem-e túl régi... komolyan mondom... ráadásul nagyon édes volt, nem finom, tehát újabb nem jó döntés, nem jó ez a spontaneitás, több hiba csúszik így be, tehát ideje tényleg tervezni, szervezni, úgy, ahogy mindig is megnyugató volt számomra. (Közben bezárt a környékbeli óvoda és hozták a nyafogókat, ordibálókat az amúgy előtte üres teraszra.) Ezután a buszokhoz mentem, hogy templom és átvenni a Corvinban egy csomagot, ebéd helyett vacsora a Belozzoban.
Na, de a buszon eszembe jutott, hogy megakadt a szemem egy filmen a napokban, és mivel a 30-as óta merengek el időnént a Camino-n, gondoltam miért ne... Moziban utoljára a Most vagy sohát láttam, előtte a Covid előtt voltam szerintem. A Corvin-ban pont volt 16.45-kor, viszont így megint odébb toltam az ebédet, uzsonnát, meg a templomot is... sajnos. Többszörösen sajnos. A gyomrom ugyanis fellázadt az egész nap kevés víz és sok édesség miatt... nem részletezem, félő volt, hogy nem bírom ki odabent a film végéig... így a Belozzo-ban ma nyilván nem jártam. Közben nagyon nagy lett a vászon, más a technika, szinte mozgok a tájjal együtt, kicsit ijesztő volt. :)
A film nem volt olyan, mint amire igazán számítottam, a Camino csak egy helyszín lett igazából, viszont a program, ami ott megvalósul, annak vannak valós alapjai és rettenetes statisztikák is vannak a fiatalkorú bűnözésről. Előzetes:
https://youtu.be/BrDU7oA6WEE?si=ert6vthlSs4M_GdVA szereplők jók, igazán erős érzelmek vannak, a végén mindketten megtalálják a saját útjukat és a helyszín egyébként csodás, varázslatos.
A csomagomat még átvettem a Corvin-ban, de enni inkább nem kívántam megterhelőt, itthoni könnyed vacsi lett, a pezsgő is tovább hűl.
Eszembe jutott, amit Apuka szokott mondani saját magára vonatkozóan: ez is csak egy nap. Igaza van, magam is beláttam ezt, este fél 7-ig egyébként szuper volt a nap, a többi a saját hülyeségemből fakadt. Nem ehetek már édeset édessel, főleg ha közben nem eszem rendes ebédet. Ésszel kell csinálni, különben sehova sem fogok tudni menni. Az is valós lett, hogy valóban az a legjobb, ha van ilyenkorra szervezett utam. A spontaneitás nem nekem való. :) A határokat és a komfortzónát már nem is feszegetem, de úgy tűnik, hogy máshol is van további dolgom.
Helló 46, egyébként napközben időnként meg is könnyebbültem, mert olyan régóta mondogattam a 46-ot, hogy ma, amikor fordult, valójában megkönnyebbültem, hogy hát még csak 46, nem 7... :))
... na és ahogy metroztam hazafelé, átnézek a szemben ülőre, aki ezt olvasta: https://www.libri.hu/konyv/mar-reg-nem-itt-kellene-tartanom.html?gad_source=1&gad_campaignid=204333417&gbraid=0AAAAAD-5On80S52IDfbxNah5W06hEtSz4&gclid=CjwKCAjwwrPVBhA1EiwAv_YO-d6b_Oxhv7yb7vKAgS4srLyXLM9vInWvmgaLh49g45OPdnY1njBVARoCJNYQAvD_BwE
