berno-díj (2025/26. évad)

 ...és akkor az évad berno-díját kapja:


Nagyon sokáig úgy volt, hogy idén nem lesz ilyen... 

Sanyi ugye idén, vagyis az évad felében nem kapott lehetőséget (tőlem, de igazábólő nem hiányoltatta magát), hogy megmutassa magát, Petinek a szeszélyessége és a szinte monopolhelyzete pedig egymagában nem lehetett ehhez egyenes út

Petit valójában (valahol) megértem... mert olyankor nem játszik, amikor valószínűleg nem lenne jó, és nem jóként meg inkább tényleg ne játszon, pedig én tényleg sokat buktam idén - ott értettem meg ebből valamit, amikor most az évad végén kihagytam vele két előadást, mert nem tudtam volna befogadni. Pedig ez egy Cirkuszhercegnő volt, amiben nagyon megszerettem, a másik pedig a Jekyll utolsó előadása, úgy, hogy az évadban már volt belőle egy törlés, mert nem ő volt a kiírthoz képest, így viszont ebben az évadban nem láttam Jekyll-ként...

Sanyit azért hagytam el, mert decemberben zsinórban többször éreztem azt, hogy rutinból nyomja... és amikor ezen kaptam a Teltházon is, akkor úgy gondoltam, hogy annyi pénzért nekem ne kamuzzon, legyen ott és izzadjon bele. Elvette a kedvemet, oda lett ott a bizalmam. Egy kecskeméti bumlizást már be sem vállaltam, majd nem néztem meg új premiert se. Évad végére már majdnem adtam volna neki egy esélyt  de aztán nem passzolt a naptár, és a vele készült podcast-et se volta kedvem hallgatni. Így van ez rendjén.

Szóval ezek miatt volt úgy nagyon sokáig, hogy nem lesz díj. 

Aztán pár hete, nincs egy hónapja sem Cserhalmi György visszaadott valamit. Valamit, ami a nagybetű S Z Í N H Á Z. Az az ember olyan állapotban, amilyenben, áttört mindenen... Hosszú idő után adott olyan katarzist, hogy ha most visszagondolok is érzem. Akkor ott, amikor sírtam a második részben végig már kontroll nélkül, jött a belső hangom, Ő az! Ő az, aki idén megérdemli a díjat. Ahogy visszajött, minden fájdalmával, kínjával, teste adta korlátokkal megszépült és megfiatalodott ott közöttünk, előttünk ... pedig a végén szó szerint már járni is alig bírt. (Hétvégén végre elhoztam a könyvét Bögötéről, nagyon várom, hogy olvassam, ismerkedjünk.)


Aztán eltelt még pár hét, amikor nincs egy hete, Peti úgy megríkatott a toronyőrként, kicsit sem torzszülöttként, hogy azt hittem, ott leszek rosszul. Nem túlzok. Ahogy visszagondolok is könnyek szöknek a szemembe. Ezért az élményért, hogy erre képes volt, amikor már a színház felé sem igazán akartam menni, se tervezni a nyári szavadtért vagy őszt, se semmit, akkor megmutatta, hogy érdemes, hogy van benne olyan, hogy ne távolodjam el (még jobban). Méltó lezárást, elvarrást adott az évadnak, nekem pedig egy tisztító nagy sírást, az évad bőgését :), hogy ez így valahogy mégis jobb legyen a végére. Az előadás vége felé, amikor épp csak nem üvöltöttem hangosan, ott jött egy hasonló villanás, hogy igen, EZÉRT itt, ezt most megérdemli... és csak kívánni tudom, hogy akarjon felérni Cserhalmihoz, nem hiszem, hogy valaha is lennének egy platformon, egy képi megjelenésben és persze ég meg a föld a kettő, de valahogy ez lenne az irány, a cél... Nekem továbbra is fájó pontom, hogy az a színház, ahol mostanra az egyedüli, aki teltházas estéket visz nem képes egyetlen díjra sem előterjeszteni... 'lehet', hogy vannak vele bökkenők, de van olyan tehetséges mint bármelyik, aki ott díjakat kapogatott az elmúlt két évben, és a díjakat munkásságra adják, bocsánat: kellene adni, nem szimpátia vagy vetésforgó alapján.


Előzmény, a díjat kapta:
2022-ben Sándor Péter
2023-ban Sándor Péter és itt osztottam felfedezett díjat is, na kinek...? hát persze, ifj. Vidnyánszky Attilának.