Teltház (4)
Az év legrövidebb (és szerintem legmelegebb) éjszakáján... (nehezen indultam el felindultságomban, alig volt időm elkészülni, a pokoli, embertelen melegben, hőségben, az embereket végképp nem kívántam körülöttem... a metróban hittéritők agitáltak fiatalokat, a wc-ben mindenki csak állt a kézmosasnál, 2 nő meg beállt a színlap elé... 🙈 semmi türelmem nem volt senkihez... balról mellettem pacsuli pálmafa inges bácsi, de legalább köszönt és nagyon élvezte a feleségével, jobbról pedig beszorított egy nagydarab térdnadrágos férfi aki rám pisszentette a kóláját és faarccal végig ülte később.. na, most mutasd meg Sanyi, hogy mire vagy képes, mert messziről indulunk és nekem ezzel a maival sokáig ki kell tartanom... itt tartottam ⁷ óra akárhánykor... 🙈😅
Nekem a negyedik, amúgy az 51., ez egy ilyen hét. :) de azt hiszem, hogy ez esett a legjobban, pedig most már észreveszem, ha valahol ugrik egy sort, vagy mást mond... 😄🙃😉 de őszig majd felejtek...
Legutóbb - egy hete - ígértem, hogy linkelem a korábbi élményeket a következő előadásnál. Nem akartam a 2. és 3. között ennyit várni, csak ritkán megy és pont soha nem volt jó az időpont, meg tartottam magam a jegy ára miatt, meg stb... persze akkor azt sem gondoltam, hogy ilyen hamar jön a következő.
Premiernek veszem: https://bernoblogja.blogspot.com/2022/12/telthaz.html
2. előadás: https://bernoblogja.blogspot.com/2023/03/masodszor-is-telthaz.html
3. előadás, ez volt az 50., egy hete: 50-szer is teltházas Teltház (bernoblogja.blogspot.com)
A 4-re, a maira nehéz is megfogalmazni az igazi okot és hogy miért ismétlek egy hétre rá... leginkább úgy veszem magamban, hogy ez a tavaly ilyenkori pótlása, amitől dühömben váltam meg, ezzel még tartoztam magunknak, ha lehet így mondani és valahogy ezt itt le akartam zárni.
Közben az is benne volt, hogy ha már Peti fellépésére nem lehetett eljutni, akkor minden szabaddá vált ez előtt a zárás előtt. Színházjegyeket ritkán vásárolok racionálisan (leszámítva a külső kereteimet), igyekszem a lelkemre hallgatni és hogy mire vágynék leginkább. Nekem az ott éppen 'kell' vagy nem 'kell'. Nem szoktam magamban nagyon csalódni.
És akkor a mai... Nyilván több minden rémlett, tényleg észreveszem ha akad vagy ugrik, nem voltak a karakterek úgy elásva bennem, így kicsit szabadabban is készültem az előadásra de nem kevesebb izgalommal (egészen délutánig).
Szeretem az egésznek a ritmusát, hogy az elején csak olyan összevisszaságnak tűnik, aztán beáll a ritmusom úgy negyed óra múlva, már jobban elválnak a visszatérő emberek, egyre jobban felismerem őket és aztán van egy íve annak, hogy (és ahogy) Sam elkezdi a saját életét menedzselni, élni a lehetőségekkel, a saját érdekében hozni döntéseket és tenni lépéseket.
Olyan reményt adó, hogy valahogy csak be lehet inteni a sz@nak... valahogy mindig van, és tényleg addig kell menni, ameddig lehet. A vége megint sírás lett... ott túl korán jön a taps... teljesen teltház volt fogékony közönséggel, pedig egyre több az újgazdag sznob a Játékszínben, néhányan felálltunk a végén, nem én kezdtem, hanem előttem pár sorral olyan 60asok, majd felpattant a pálmafaingesné, tehát muszáj volt megtámogatni. 🙃
Közben igazán fejbevágó a rengeteg tragédia, amit az élet hoz, nincs idő ejj ráérni... és este 9-kor még mindig 28 fok volt, és az egyhetes csillámtetkóm estére elvesztette a formáját, bár még mindig csillog. ❤️
Nagyon köszönöm Sanyi, ez ma is nagyon nagy élmény volt... 🙏❤️🎭😊 még nagyon sokat kérek ebből, pedig ma tényleg messziről indultunk... 🙏
... és akkor bizony évad vége. Pont.