4/100. Diktátor
Péntek este a dupla magyar órák után és az extra munkák előtt gyanútlanul lazán görgettem a Fb-falat és mibe botlottam, a 100. Diktátorra készülő kisAtis videóba. https://fb.watch/qZBvNT1EXY/
Gyorsan felcsaptam a naptárt, hogy ráérek-e, aztán van-e jegy, volt még 11! :)
Jó helyre szóló már nem volt, ezért vettem a karzatra egy csökkent látványú és élményű jegyet 1ezer Ft-ért. Most csak ott akarok lenni... - ez volt bennem... és ez a hely tényleg csak arra volt jó, mert egyébként... 🙈 ... és már elfelejtettem, hogy itt szoktak ülni az iskolások is... 😉🙃
Viszonylag régen láttam már ezt, múlt - előző - hétvégén, amikor pakolgattam a jegyeimet, persze ezek is a kezembe akadtam és eszembe is jutott, hogy már ideje lenne ismételni. Hát, így történt, hogy ma ott lehettem...
Jubileumi videó: https://www.youtube.com/watch?v=0hUe9FI4QSY
És a mai móka, ha tudom előre... csak az utca végébe kellett volna kimenni :) https://fb.watch/r1kWFsOTuZ/
És akkor a mai élmények túl azon, hogy mellettem végig köhögött egy göthös csitri, és ugye a maszkot ilyenkor az egészséges veszi föl... már 6.50-kor elgondolkoztam, hogy jobb lenne kimenni... :( és szidtam magamat, hogy remélem nem most rontom el a húsvéti ünnepeket... 🥴 hát az ünneplős jubileumi hangulatom erre a szintre zuhant este 7-re... és a karzat igazsága, ha mindenki rendesen ülne, mindenki látna... de egy hülye (előre hajol) százat csinál és száz nem lát... előttem egy 2 méteres gúnarnyakú nő nyújtózkodott legjobban (de aztan nem jött vissza szunet után ... 🙃, mögöttem 2 nő végig félhangosan szövegelt, így nemcsak nem láttam, de már nem is hallottam mindent. 🙃🙈
DE! Negyedszerre nézve is tök tetszett és úgy fölpiszkált, hogy meg fogom még az évad végéig nézni egy normális helyről. Jár az előadásnak és nekem is.
KisAti olyan tűpontos, finom és érzékeny játékot pakolt elém ma is, hogy megindító... az első rész vége a Hannával közös jelenettel ér véget, az megint annyira szép volt... és közben bevillant, hogy ez a SZÍNHÁZ... elvisz máshova... két nappal a Színházi Világnap előtt mi másra vágyhatnék...? -pedig erről a helyről nehéz volt az átélés... de ami ennyire jó,az Így is működik... a tehetség is ilyen... egyszerűen csak jó nézni, ahogy játszik és közben nem jön, hogy elhigyjem, amit látok. Egészen átalakul, átlényegül... tényleg arra is szoktam gondolni, hogy mi lenne pl. vele is, ha ezt nem tudná kijátszani magából, ami így munkálkodik benne...
A második rész is végig remek volt, a legvégén a nagy beszédet megint csak könnyes szemmel lehetett hallgatni... az úgy tökéletes, ahogy van és mindig máshol ríkat meg vele. Nagyon szívből jött neki ma is és ott mindig síri csönd van az egész színházban... 🙏🎭 ma is... aztán kirobbant a vastaps, lent már mindenki állt, partizánakcióban kislányok valami pénzfélét szórtak,de sajnos nem tudtam szerezni, majd jött a torta és Rudi (Rudolf Péter) olyan szép és megindító beszédet mondott, hogy újra jöttek a könnyek... és kiállt a színpad szélére, ő onnan tapsolt, nem a szereplőkkel hajlongott, nem vette el az ő tapsukat..., más begyűjtötte volna... azt mondta, hogy találkozunk a 200-on... Amen! 🙏
Emlékeztetőül magamnak is az első élmény: https://bernoblogja.blogspot.com/2023/04/a-diktator.html
második: https://bernoblogja.blogspot.com/2023/05/a-diktator-2.html; a harmadik: https://bernoblogja.blogspot.com/2023/10/a-diktator-3.html
És újra elmondom, hogy Kovács Adrián zenéje nagyon klasszul illeszkedik, kedvesen mókás, beszél a kisember helyett, amikor az nem tud, szolgálja a nagy Diktátort, ha szükséges és a két szerelmes a legszebb hangokat találta meg.
