Nosztalgia színház - Rudolf
Az egyik kedvenc előadásom, a mai napig szeretem hallgatni, nézni, haknikon egy-egy dalt meghallgatni belőle, nagyon sajnálom, hogy már levették repertoárról. Remek ötletem lenne egy új Rudolfra...
Az egészet szeret(t)em végig, a második részben meg szinte levegőt sem lehet venni, úgy jönnek a jobbnál jobb dalok egymás után. Ha valaki szeretné megnézni, van fent a youtube-on teljes előadás.
Az egyik kedvencem egy gála-verzióban, a végébe mindig belebőgök: https://www.youtube.com/watch?v=HWnWUZbAFeM
A 2. felvonás eleje: https://www.youtube.com/watch?v=lwI8sa9lhTo
Nem akarom végiglinkelni a darabot, de mutatok még egy gála felvételt (Szimpla egyszeregy - Taffee&Vetsera Mária), a kés megáll közben a levegőben, akkor a feszültség: https://www.youtube.com/watch?v=VUz8m7dT9mk
Hozzátartozik az egészhez - és talán ezért is lett ilyen meghatározó a Mester dala, mert Taffee (HZs) eredetileg nem volt ilyen hangsúlyos, viszont HZs eredetileg nem ezt a szerepet kapta, vele egész más karaktert hirdettek meg, érdekes, hogy azokból a dalokból haknin sem választott soha.
A szószerinti beszámoló 2006 nyaráról:
"No lássuk…
Tegnap úgy alakult, hogy tudtam menni Rudolfra. Gyors ötlet volt, gyors elhatározás, de nem bánom egy kicsit sem, pedig eredetileg őszre terveztem csak be.
Jajjj, hát hol is kezdjem? Tele voltam előítélettel, mert inkább rosszat olvastam eddig, mint jót, meg engem nagyon befolyásolt a kero-val szembeni csupa rossz érzésem.
Nagyon érdekes, mert már a nyitánynál éreztem, hogy ez a zene nekem tetszik, nagy baj nem lehet (megjegyzem, hogy nekem sok esetben elég a zene is dalokkal, nem mindig keresem a rendezői logikát, értelmet, mondanivalót, stb.)
Viszont ami fontos (lenne) az a díszlet… Valahol most lett végleg elegem az operettes (nem mind!) sablondíszletekből. Csupa szürkeség és fém mindenhol, mindenhol hídak, lejtők, magaslatok stb… Komolyan mondom az első részben egy olyan bazi meredek nemtudommin kell Rudolfnak fel-alájárkálni és énekelni nagy füstben, hogy komolyan mondom, végigremegtem, nehogy leessen. Az összes eddig látott előadásaimban ÖSSZESEN nem láttam ennyi süllyedő-pörgő-forgó-stb kütyüt… mi a csudának?! Bazi nagy füst folyamatosan és lézerfények… Istenem, a legmenőbb dizsi is megirigyelhetné… oda lenne való, nem ide… és ezek a zöld neonfények a híd szélén… ááááááááá, de borzasztó…
Na, kb. ennyi a nemtetszett rész és még szegény Ferencz József… nem tehetek róla, de nagyon nem tetszett…
VISZONT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem tudom eléggé megdícsérni Zsuzsit és Árpit… minden szó lapos lenne arra, hogy nekem ők ketten a játékukkal, szenvedélyükkel, szeretetükkel, dalukkal, stb… tegnap mit adtak… Annyira szépek együtt, hogy hihetetlen… velük együtt szeretek és szenvedek és azt veszem észre, hogy csak sírok és sírok… felfoghatatlan… valami olyan jött át, hogy…
Szép ez a Rudolf nagyon, nagyon-nagyon lehet szeretni és drukkolni neki, pedig szegény de rosszul végzi, de akkor is… *régmúltszépidőketidézettfölbennemtegnap*
Még nem tudom annyira, hogy melyik daluk micsoda, de egyik szebb, mint a másik…
Zsuzsi annyira édes, bájos, romlatlan, tiszta Mária!!
És hát TAAFFE… te jó ég, még egy ekkora szemétládát… hihetetlen… de nagyon szeretem Zsoltit ebben a karakterben… és hát a dalai… na igen… főleg a 2. rész elején a bábos… meg közben is a duettjeiben annyi feszültség van, te jó ég… szuper volt!!!
Kata is tetszett, bár szeretném megérteni, hogy mi a frásznak van olyan gyors dala, hogy alig bírja kimondani a szótagokat? Amúgy ő tényleg tetszett, jó volt nagyon.
Egy valami csak, gyönyörű ruhái vannak, talán övék a legszebbek, de Larisch nekem kicsit túlöltözöttnek tűnik Vetsera Máriához képest…
Stefániát meg szegényt nagyon sajnálom, baromi pocsék élete lehetett, de hát ilyen természettel… Legszívesebben rászólnék, hogy légy már nő, így még nem szerzed vissza a férjedet… persze, tudom, érdekházasságnak indult, de akkor is…
Bábjátékos… ha jobban megfigyelnék a dalait, meg a játékának a szimbolikáját, lehet, hogy jobban érteném a lényegét, de erre most nem tudtam teljesen koncentrálni…"
Az egészet szeret(t)em végig, a második részben meg szinte levegőt sem lehet venni, úgy jönnek a jobbnál jobb dalok egymás után. Ha valaki szeretné megnézni, van fent a youtube-on teljes előadás.
Az egyik kedvencem egy gála-verzióban, a végébe mindig belebőgök: https://www.youtube.com/watch?v=HWnWUZbAFeM
A 2. felvonás eleje: https://www.youtube.com/watch?v=lwI8sa9lhTo
Nem akarom végiglinkelni a darabot, de mutatok még egy gála felvételt (Szimpla egyszeregy - Taffee&Vetsera Mária), a kés megáll közben a levegőben, akkor a feszültség: https://www.youtube.com/watch?v=VUz8m7dT9mk
Hozzátartozik az egészhez - és talán ezért is lett ilyen meghatározó a Mester dala, mert Taffee (HZs) eredetileg nem volt ilyen hangsúlyos, viszont HZs eredetileg nem ezt a szerepet kapta, vele egész más karaktert hirdettek meg, érdekes, hogy azokból a dalokból haknin sem választott soha.
A szószerinti beszámoló 2006 nyaráról:
"No lássuk…
Tegnap úgy alakult, hogy tudtam menni Rudolfra. Gyors ötlet volt, gyors elhatározás, de nem bánom egy kicsit sem, pedig eredetileg őszre terveztem csak be.
Jajjj, hát hol is kezdjem? Tele voltam előítélettel, mert inkább rosszat olvastam eddig, mint jót, meg engem nagyon befolyásolt a kero-val szembeni csupa rossz érzésem.
Nagyon érdekes, mert már a nyitánynál éreztem, hogy ez a zene nekem tetszik, nagy baj nem lehet (megjegyzem, hogy nekem sok esetben elég a zene is dalokkal, nem mindig keresem a rendezői logikát, értelmet, mondanivalót, stb.)
Viszont ami fontos (lenne) az a díszlet… Valahol most lett végleg elegem az operettes (nem mind!) sablondíszletekből. Csupa szürkeség és fém mindenhol, mindenhol hídak, lejtők, magaslatok stb… Komolyan mondom az első részben egy olyan bazi meredek nemtudommin kell Rudolfnak fel-alájárkálni és énekelni nagy füstben, hogy komolyan mondom, végigremegtem, nehogy leessen. Az összes eddig látott előadásaimban ÖSSZESEN nem láttam ennyi süllyedő-pörgő-forgó-stb kütyüt… mi a csudának?! Bazi nagy füst folyamatosan és lézerfények… Istenem, a legmenőbb dizsi is megirigyelhetné… oda lenne való, nem ide… és ezek a zöld neonfények a híd szélén… ááááááááá, de borzasztó…
Na, kb. ennyi a nemtetszett rész és még szegény Ferencz József… nem tehetek róla, de nagyon nem tetszett…
VISZONT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem tudom eléggé megdícsérni Zsuzsit és Árpit… minden szó lapos lenne arra, hogy nekem ők ketten a játékukkal, szenvedélyükkel, szeretetükkel, dalukkal, stb… tegnap mit adtak… Annyira szépek együtt, hogy hihetetlen… velük együtt szeretek és szenvedek és azt veszem észre, hogy csak sírok és sírok… felfoghatatlan… valami olyan jött át, hogy…
Szép ez a Rudolf nagyon, nagyon-nagyon lehet szeretni és drukkolni neki, pedig szegény de rosszul végzi, de akkor is… *régmúltszépidőketidézettfölbennemtegnap*
Még nem tudom annyira, hogy melyik daluk micsoda, de egyik szebb, mint a másik…
Zsuzsi annyira édes, bájos, romlatlan, tiszta Mária!!
És hát TAAFFE… te jó ég, még egy ekkora szemétládát… hihetetlen… de nagyon szeretem Zsoltit ebben a karakterben… és hát a dalai… na igen… főleg a 2. rész elején a bábos… meg közben is a duettjeiben annyi feszültség van, te jó ég… szuper volt!!!
Kata is tetszett, bár szeretném megérteni, hogy mi a frásznak van olyan gyors dala, hogy alig bírja kimondani a szótagokat? Amúgy ő tényleg tetszett, jó volt nagyon.
Egy valami csak, gyönyörű ruhái vannak, talán övék a legszebbek, de Larisch nekem kicsit túlöltözöttnek tűnik Vetsera Máriához képest…
Stefániát meg szegényt nagyon sajnálom, baromi pocsék élete lehetett, de hát ilyen természettel… Legszívesebben rászólnék, hogy légy már nő, így még nem szerzed vissza a férjedet… persze, tudom, érdekházasságnak indult, de akkor is…
Bábjátékos… ha jobban megfigyelnék a dalait, meg a játékának a szimbolikáját, lehet, hogy jobban érteném a lényegét, de erre most nem tudtam teljesen koncentrálni…"