Tengerszemek a Magas-Tátrában
Mint az előzetes híradásokból láthattátok, tegnap újra Szlovákia felé vettük az irányt busszal, ami több mint 300 km Budapesttől és a cél előtti kb másfél óra masszív hegymenet és szájtátás. :) És hála, amiért a buszban nincs szükségem dedalonra. :)
Nagyon szeretem a hegyeket, mert sok titkot és csodát rejtenek és alázatra késztetnek és tiszteletre. Meg hogy újra és újra elmerengjek az egész hatalmasságán - és itt a hatalmasságot másként értem.
Elkezdtem készülni erre az útra is, de igazából nem osztok meg belőle semmit a képeken kívül, amelyek külső szemnek lehet, hogy unalmasak, magam is átkattogtam most néhányon, de nem tudom kitörölni, mert minden képért és lépésért durván megküzdöttem. :)
A célunk az volt, hogy a Csorba-tótól a Poprádi-tóhoz. Elvileg 1.05 óra a szintidő, a nagyképű túravezető sajnálkozva ismerte el, hogy ő is csak 1.15 alatt jutott fel, én meg hozzáteszem, hogy szinte 2 óra alatt. Igaz, hogy csak 5 km fel és kb 5 le (eltérő útvonalon voltunk), de masszívan kaptatón és olyan utakon, hogy tegnap a küzdelemben nem is fogtam talán fel, hogy min járok (próbálok járni), de most elnézve a képeket, elképesztő és agyrém az egész, hogy a lábamon még ma is járni tudok. :)
A képeken látjátok, hogy milyen utakon mentünk, persze a magasságokat nem adja vissza. Sajnos néhány kép nem is éles a pára miatt.
Nehezítő körülménynek írnám még, hogy szokatlanul meleg volt a Magas-Tátrában is, majd' meggyulladtunk és még fönt, a Poprádi-tónál is pokoli meleg volt, és nagyon sokan is túráztak, erős (és agresszív) volt a szembe forgalom és akik mögöttünk caplattak is bosszantottak. :)
Szóval szerencsésen megjártuk, egyébként elmesélhetetlen az a tömény és édes fenyőillat, ami körbevesz és a szem csak szalad neki a hegyeknek a virágok felett és közben csak zúg a patak. Isteni ajándék, az fix. Azt sajnálom, hogy nagyon szűk idő alatt kellett teljesíteni, nagyon kár, hogy nem volt idő a patak parton lerúgni a cipőt és csak elterülni odafönt (ezt terveztem) és hálát adva az ég felé nézni... Majd máskor - talán máshol vagy itt, ki tudja...
A képek (szerintem tegyétek vetítésre és akkor kevésbé lesz unalmas, nekem többször eszembe jutott gyerekkoromból a nagyszoba tapétája... :)) )
https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipMEMOxiTBBW2Q2lZy992g017DZM4A56DFowlo0KZhXTlnKS_bZyOfoGUxx3DnCyiw?key=Q0JHZmpBZjNHTW5rVXhVQWtjRWg1U0lUd0M4MHl3
Nagyon szeretem a hegyeket, mert sok titkot és csodát rejtenek és alázatra késztetnek és tiszteletre. Meg hogy újra és újra elmerengjek az egész hatalmasságán - és itt a hatalmasságot másként értem.
Elkezdtem készülni erre az útra is, de igazából nem osztok meg belőle semmit a képeken kívül, amelyek külső szemnek lehet, hogy unalmasak, magam is átkattogtam most néhányon, de nem tudom kitörölni, mert minden képért és lépésért durván megküzdöttem. :)
A célunk az volt, hogy a Csorba-tótól a Poprádi-tóhoz. Elvileg 1.05 óra a szintidő, a nagyképű túravezető sajnálkozva ismerte el, hogy ő is csak 1.15 alatt jutott fel, én meg hozzáteszem, hogy szinte 2 óra alatt. Igaz, hogy csak 5 km fel és kb 5 le (eltérő útvonalon voltunk), de masszívan kaptatón és olyan utakon, hogy tegnap a küzdelemben nem is fogtam talán fel, hogy min járok (próbálok járni), de most elnézve a képeket, elképesztő és agyrém az egész, hogy a lábamon még ma is járni tudok. :)
A képeken látjátok, hogy milyen utakon mentünk, persze a magasságokat nem adja vissza. Sajnos néhány kép nem is éles a pára miatt.
Nehezítő körülménynek írnám még, hogy szokatlanul meleg volt a Magas-Tátrában is, majd' meggyulladtunk és még fönt, a Poprádi-tónál is pokoli meleg volt, és nagyon sokan is túráztak, erős (és agresszív) volt a szembe forgalom és akik mögöttünk caplattak is bosszantottak. :)
Szóval szerencsésen megjártuk, egyébként elmesélhetetlen az a tömény és édes fenyőillat, ami körbevesz és a szem csak szalad neki a hegyeknek a virágok felett és közben csak zúg a patak. Isteni ajándék, az fix. Azt sajnálom, hogy nagyon szűk idő alatt kellett teljesíteni, nagyon kár, hogy nem volt idő a patak parton lerúgni a cipőt és csak elterülni odafönt (ezt terveztem) és hálát adva az ég felé nézni... Majd máskor - talán máshol vagy itt, ki tudja...
A képek (szerintem tegyétek vetítésre és akkor kevésbé lesz unalmas, nekem többször eszembe jutott gyerekkoromból a nagyszoba tapétája... :)) )
https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipMEMOxiTBBW2Q2lZy992g017DZM4A56DFowlo0KZhXTlnKS_bZyOfoGUxx3DnCyiw?key=Q0JHZmpBZjNHTW5rVXhVQWtjRWg1U0lUd0M4MHl3