Az öreg ács tanmeséje

"Az idős ácsmester egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.

- Valahogy majd csak elleszek; nyugtatta magát.

A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.

Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.

A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.

- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.

Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár... sóvárogott...

Ha tudtam volna, teljesen másképp dolgoztam volna rajta..."

Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És akkor jön a döbbenetünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk.

Te is építőmester vagy!! Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illessz egymáshoz, falakat húzz fel: "az élet egy csináld magad vállalkozás"

Hisszük tehát azt, ahogy ma állsz a dolgokhoz, ahogy ma gondolkozol, döntesz, cselekszel, az szabja majd meg, hogy holnap hogyan fogsz élni. Mi mindig a saját házunkon dolgozunk.

https://www.facebook.com/aquariuskincsei?fref=nf