Anglia - 10. nap - október 15.

A nap korán indul, nagyon-nagyon korán. :) Keddnél tartunk, és eltérő híreink voltak azzal kapcsolatosan, hogy vajon a Szülők mikor is fognak megérkezni. J hétfő reggelt mondott, R kedd reggel 8-at, aztán a keddben később egyetértés volt (9 órás repülőút, 5 órányi időeltolódás, tehát hétfői indulás és keddi érkezés), miszerint 7 körül landolnak. Előző este jól bezárkóztunk szokás szerint belülről, mert hogy oda-vissza számolgattunk és úgy voltunk vele, hogy 8-9 előtt úgysem érkeznek a házhoz, addigra meg úgyis felkelünk. :) No, de... fél 7-kor ajtókaparászásra ébredek, gyorsan kinéztem az ablakon, hát, ott az autó! :) Bakker, hát ennyit a hét órai landolásról...
Szóval megérkeztek és azt merték mondani, hogy fáradtak! :) na, kaptak érte...

No, viszont ha ma mindenki úgyis itthon van, Bernike célba vette Londont. De már megint céltalanul, vagyis konkrét úticél nélkül, mivel hirtelen elhatározás volt. Erről már le kellene szokni, de tényleg. 
Fél 10 után már Londonban voltam (van értelme a korai kelésnek), és mivel eredetileg egy teázót vettem célba (mert találtam egy kupont), a Temple állomásig mentem. De aztán ott úgy körülvett a szép sok minden, hogy már nem volt kedvem utcákat keresni, csak mentem arra, amerre jól esett.



Így aztán a teaház helyett a Blackfriars Bridge-nél találtam magam szinte pillanatok alatt. 

Innen megint másfelé akartam menni, de aztán megláttam a Szent Pál Katedrális kupoláját, amit amúgy nagyon szeretek, mert egy gyönyörű hely, így aztán gondoltam, ha már arra járok 'beköszönök'. Most nem volt olyan szerencsém, mert legelőször, csak belépővel lehetett volna bemenni, de azt most nem akartam... Azért annyira belógtam, hogy hozzak kép belső képet.


Kezdtem éhes lenni, és mielőtt elindultam volna Hamstead Health felé, gondoltam kiszállok az útba eső Camden Town-nál. Ahol annak idején már jártam, és akkor nem tetszett annyira, de most valahogy mégis vonzott.
Egy isteni Fish&Chips-szel kezdtem (aminek az ára is égi volt) a Poppies-nál. Hát még egy ilyen jó hangulatú helyet! Ha valaki arra jár egyszer, ne hagyja ki, ha abból nem is egyszer lakhatna jól. Viszont nagyon-nagyon finom volt (eddig ez volt a legfinomabb), és hát a hely sem rossz.
És íme a bizonyíték: 

Jóllakottan még lófráltam kicsit a bazárosban az őrült házak között (ebből van néhány kép, de nem sok, mivel a fényképezőmnek nem volt elég a múltkori szervíz, ugyanaz a hibája, tehát nem javíttatom tovább, kell majd egy új sajnos. :( Egyelőre vagy van kedve működni, vagy nincs sajnos.)

Közben fölfedeztem, hogy nemcsak metroval lehet eljutni Hamstead Health-be, hanem busszal is. Amikor csak lehet, busszal is szeretek menni, mert akkor látni is közben mindenfélét. Főleg, amikor napijegyem van és nem kell számolgatni a jegyeket - mivel akkor korlátlanul utazhatok -, szoktam azt csinálni, ha picit fáradok, hogy ami busz éppen jön, fölszállok és megyek valameddig - ki tudja hol kikötvén. Nagyon élvezem ezt. :)

Így aztán busszal érkeztem Hamstead Health-be, ami egy jómódúak helyére. Kicsit mászkáltam, nézelődtem, irigykedtem, aztán újra buszra szálltam. :) Meg sem álltam, vagy is le sem szálltam központi Londonig - Regent Street, Oxford Street, stb... 
Megint eszembe jut néhány színházi plakát láttán, hogy mennyi itteni darabot lenne jó megnézni majd egyszer - Wicked, Once, Bodyguard, Mathilda, Lion King, stb... 

 Skócia ebben a pár napban már nem fog megvalósulni, mármint a pár napos utazásom, majd máskor. Még gondolkozom, hogy a maradék napokban mit lenne jó látni. :) - a mai sok helyes krapeken kívül (nem is értem, honnan jött ma ennyi elő, máskor hetekig, hónapokig nem látni ennyi szép, férfias példány)...

 Este érkezem vissza haza, ahol a gyerekek új ajándékába botlok: távirányítós dinoszaurusz, és távirányító pók... - mik vannak!

 Késő este R és J az utukról mesélnek, így aztán egy nagyon régi, nagyon ősi, nagyon finom rum kerül elő, ő az: http://www.masterofmalt.com/rum/mount-gay-1703-rum/?agegate=true&gclid=COvN4tW12roCFUFd3godmkcAog