berno

Tegnap este álltam a bolti sorban és ez a valami pont ott volt mellettem. Néztem-néztem, hogy hogy tud egy BABA ennyire sokszorosan ronda lenni.

Múlt héten volt egy újabb incidense a tányéroknak a polccal, tehát amíg nem lesz rendes konyhaszekrényem, csak elefántbiztos tányéraim lesznek, abból is csak annyi, amennyi kell. Előző eset:  https://bernoblogja.blogspot.com/2021/01/az-elmult-napok.html

 Az elmúlt hetek termése: Könyvkihívás (13) #20. Egy könyv, amit a borítója alapján választottál ... persze azért megnéztem, miről szól :) Könyvkihívás (14) #kategórián kívül (és mert összefügg az előzővel) Könyvkihívás (15) #24. Egy sci-fi vagy fantasy témájú könyv (kiváltható egy kosztümössel) Könyvkihívás (16) #kategórián kívül (és mert összefügg az előzővel) Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

 #Sofitel

Tudjátok, hogy amúgy is küszködök a szabadidővel (tudom-tudom, ki nem? :) ), mert annyi minden érdekelne, de közben nem fér bele vagy az időbe vagy a költségkeretbe, ehhez képest újabban el kezdett izgatni a hímzés, kb ilyenfélék... Még nem adtam meg magam, de azért a hétvégén összeszedegette a cérnáimat... :)

 Ha valamit az elmúlt években megtanultam fixen magamról, hogy nem vagyok való lakótelepre.  Az egymás szájában élést nem nekem találták ki. Hogy meg kell nézzem az órámat, hogy még elindíthatok-e vajon egy mosást vagy még (vagy már) 'illik'-e porszívózni, nem túl hangos-e a youtube, stb típusú gondolatmenetek csak kicsit másabbak, mint amikor nem itt laktam egyedül...  Késő este össze tudnám állítani a menüt, hogy aznap este ki mit főzött...? Meg tudnám saccolni, hogy kinek van leégve a sütője...? vagy épp ki gyújtott rá - néha megtörtént, hogy ki kellett 11 után nyitnom az ablakot, mert a lakásban éreztem más cigijét, erre bejött az ablakon egy másik füstje... Egyik reggelre emberi vagy állati végterméket találtam a lépcsőfordulóban, ami még mindig ott van... Tegnap este arra mentem haza, hogy a lépcsőházi ajtón kívülről van egy cetli, hogy a 2. emeleti lakos nézze halkabban a tévét, mert őket este zavarja... Történetesen tudom, hogy ez a jelölt az én szomszéd nénim, aki elmú

Apukám tegnap töltötte a 70-et. 🙏😅🥳🍰🍾🥂 Ez alkalomból tőlem ezt kapta: 70 (!) valami, amit szeret és ami érdekli. 😅👏

Februári házi feladat: A vidámság és a megelégedés a két legjobb szépítőszer, a hosszú fiatalság titkos fegyvere. Charles Dickens 

Ezt (a direkt kérdést) azért nem vártam volna tőlük, a válaszomat csak ide írom: magammal (megint). Egy kis rozé már a hűtőben és ez is megérkezett és nem nyitom ki, csak 10 nap múlva:

Amikor valaki ennyire 'laza' tud lenni, az egyszerre döbbent meg és ejt egyfajta ámulatba. Reggeli a vonatpadlón.

Kínomban jót tudok röhögni magamon, amikor meglátom, hogy már megint mennyi cuccal indulok neki a vonatozásnak... 🤩😁😅🤣 A papírszatyor a heti szelektív szemetem, a tetején a vegyes, ezektől megváltam odalent, de attól még valahogy a küszöbön kívülre kellett kerülni.🙈

A vonaton olvasva nagyokat nyeltem és közben  volt egy olyan érzésem, hogy ott ülök és eszem a fánkot, érzem az isteni baracklekvár ízét is. Így legalább ilyen formában megehettem mindkettőt. Jó olvasni, hogy valakinek még számít az abrosz dicsősége és a családi örökség - mindenféle értelemben. 🙏 #szalagosfánk

Az igazgatási szünet (=kötelező szabadság) margójára nagy, vörös betűkkel... !@ ❗️❗️❗️

Legalább már nincs olyan sötét induláskor...

 Szeretetteljes februárt kívánok magunknak! :)

#Csöröge

Úgy szép, ahogy van... ez talán az összes közül a legszebb, csak amikor ő elénekelte - szombaton pedig a döntőben is jön. Egy hete meg akarom már osztani, csak valahogy mindig elmaradt. Hasonlítgatják, méregetik, hogy kihez képes milyen. Felesleges. A dalt megírták, de ez itt vele működik így. Nagyon megnézném a Padlást, de ahhoz az kell, hogy megkapja azt a bizonyos szerepet... (márciusban a Jászai-díj mellé) 🙏 "... néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni..."

Erre az évre pár héttel ezelőtt nekem Nyolcboldogságos új esztendőt kívánt szeretettel, nagyon jól esett. Erre hangolom ezt az évet. 🙏

Pénteken nagyot röhögtem az Ikeában... a csavarozó szettek és csavarok közé odatettek egy rekesz sört... Mintha csak úgy működnének ... :) férfiak esetében lehetséges... nálam anélkül is. :) És a szombati egyik mókám, csak hogy szinten maradjo a tudásom - sör nélkül... :)

Jó hétvégét, vasárnapra pont ez a tervem:

Az fix, hogy ha az ember gyerekkel van, a saját határai odébb kerülnek.

Nem az számít, ki mit gondol - rólad. Az számít, ki szeret - téged. Nem az a fontos, aki arcával mosolyog csak rád, az a fontos, aki lelkével teszi. Nem az számít, aki mindent tud rólad, az számít, aki szívedet ismeri. Nem az a fontos, aki szemével néz téged, csak az, aki szívével lát. Ne törődj azzal, aki csak kapni akar tőled, azzal foglalkozz, aki adni is akar. Nem az a fontos, aki a hiányt nézi benned, csak az, aki kincseidet látja. Csitáry-Hock Tamás

 

 Nincs még egy hónap, amit ennyire kitörölnék az évből, mint általában a január. Sosem akar vége lenni, saját magam pedig mintha téli álmot aludnék, vagy legalábbis szeretnék. Áraszd magad körül a szeretetet! A szeretet melegét. Akkor is, ha nem jár arra senki. Legalább te melegben vagy, ebben a jéghideg, közönyös világban. Akkor is, ha ez a meleg csak belőled sugárzik. Talán odajönnek köréd. Müller Péter

A nap öröme mindenképpen ez. 😊😅👏🍾

https://youtu.be/dNnQAmo_rJQ

Közben eszembe jutott egy film múltkorról: Varázslatos hó https://youtu.be/FKscL7mDoqs

Mind felújítás, idei első műhelymunka maradékokból.

A hópehely talán a legtörékenyebb teremtménye Istennek de nézd csak meg mire képesek, ha összekapaszkodnak. Gyökössy Endre

Egyszer volt szerencsém látni vezényelni, káprázatos élmény volt. 🙏 Tetszik, ahogy gondolkodik és amit mond:  https://www.artisbusiness.hu/hu/hireink/olyan-koncertet-vezenyelek-szivesen-ami-kikivankozik-belolem-1272/

... néhány ilyenem szerencsére nekem is van. 🙏

 Hm... Mai netes debütálás... Az Operaház fantomja... Spotify-on már kint volt délelőtt és kb végem is lett... :) alig vártam, hogy a videó is kint legyen. Igazából erre már azóta vártam, hogy a koncerten élőben előadta. Azt megelőzően egy-két képet már kitett a készülődésről, lehetett sejteni, hogy valami készül, de a videóra várni kellett. Oltári nagyot szól(t), tiszta borzongás az egész... Csak azért nem cserélek csengőhangot (egyelőre), mert jelenleg is ő van és lehet, hogy sosem venném el a telefont, mert szeretném hallani. 😅🙃 Szóval hallgassátok, szeressétek, borzongjatok... Ennyi tehetség, érzelem, szenvedély és játék egyetlen emberben... Isten áldja és éltesse még nagyon sokáig. Kegyelmi állapot mégcsak találkozni is a muzsikájával. Tehát, Hauser: The Phantom of the Opera: #spotify #Youtube P.S.: lettem volna Christine... 😉🫠😍

 

Én kérek elnézést... :) Főleg a belső miatt, csak remélem, hogy nem okoz elváltozást. ;.)

 Takarítgattam a gépemen a mindenfélék között, így került megint a szemem elé az alábbi.  (...) Az utolsó ítélet nem lesz más, mint amikor Isten felmutatja azt az embert, aki te lehettél volna. Nagy szelíden csak annyit mond: „Nézd, ez lettél volna, ha reggelente szépen, idejében felkelsz és a mindennapi munkádat szépen elvégzed, ezek lettek volna a te drága gyermekeid, unokáid, ha bennem bízó lélekkel, vidáman, szépen, szorgalmasan, a jóban kitartva éled életed... Ilyen lettél volna, ilyen lett volna a családod, néped, a közösség melyből vétettél..., de sajnos, benned nem a józan ész, a szeretet, a jóság, a szorgalmas kitartás uralkodott, hanem a bűnös vágyaid, kapzsi ösztöneid, melyek aláásták önbizalmadat, életkedvedet, mely elnyelte életed megannyi drága percét, óráját." Isten nem fog senkit elítélni, egyszerűen mi mondjuk ki magunk felett az ítéletet azzal, hogy mindennapi döntéseinkben milyen erőket engedünk életünk kormányához... Ott belül mi választunk, döntünk, és ott ben

Afféle évindító vagy hétindító motivációnak...

 Nem fűznék hozzá inkább semmit... 😵‍💫😯🌧

Múltkor is nagyon szép volt már és egészen meglepő, új élmény női hangon hallani ezt a dalt. Tegnap valahogy különösen megrázott, nagyon megríkatott. 14 éve korom óta rendszeresen indulnom kell otthonról, mert vár a másik hely. A szüleim ilyen értelemben nem igazán hagyták el Bögötét, kivéve talán amikor apukám két évig katona volt, mi hárman meg folyton indultunk... Én '95-ben elmentem kollégiumba, aztán Pestre majd Angliába és újra Pestre járkálok... Az én lelkemben nincs különbség abban, hogy 50, 200 vagy 2000 km-re indultam neki... 

 # kategórián kívül Betehettem volna a kék borító, a borító alapján választott, a karácsonykor játszódó kategóriákba, de inkább kívül hagyom, mert nincs olyan besorolás, ami szakmához fűződne, márpedig ebben a lány egy gyönyörű kertet hoz létre és még téli workshop-okat is tartansk... Ezért választottam. Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

Kicsi gyerek voltam, egy kép van előttem, hogy a mamám konyhájában tekergetem a fonalat teljesen nem jól hol az ujjamra (kékülésig), hol a hatalmas horgolótűre. Keresztanyám is horgol, de szerintem nem tőle tanultam meg, hanem a mamámtól, ahogy az egész kreatív vonalat neki tulajdonítom a hitemmel együtt. Évek maradtak ki, hálás vagyok, hogy újra fonal akadt a lelkembe és megnyugtató kikapcsolódást hoz nekem hosszú órákon át.

Ezt csak úgy ideteszem és magamban örülök, hogy a következő blokk minden előadására elfogyott a jegy, nem részletezném, miért is az öröm. ;) Íme három jóhangú és tehetséges színész, akik mind ugyanazt a szerepet játszák... ilyen a hangulat közöttük. Ilyenfajta színpadi és színházi haverságot színésznők között elképzelhetetlennek tartok.

Ez még január 1-jei program lett volna, csak akkor nem voltam annyira jól, hogy ezt tiszta, reménykedő lélekkel létre tudtam volna hozni. Szerettem volna egy happy üveget, ami egyfajta hála-napló, csak egy egyszerűbb, szinte eszköznélküli megoldás. A jóra koncentrálva (egész évben, december 31-éjfélig) esténként vagy alkalomadtán beledobom egy fecnin, ami aznap vagy akkor jó volt, amiért hálás vagyok vagy örömöt okozott. Valamelyik évben már volt ilyenem, a blogban is volt #napihepi rovat, idén újra megérettnek éreztem. Hoztam egy tartót a Pepco-ból (nem olyan kicsit direkt! :)), a ragasztók meg ugye bőven akadnak itthon.  Direkt a legpozitívabb ragacsokat válogattam, még a környékre is ilyen színű post-it-okat válogattam és ma már bele is dobtam visszafelé 3 cetlit.

Ez még egyik reggel esett jól, csak elrejtette a telefon.

Csak ajánlani tudom! :) https://deszkavizio.hu/az-allam-is-en-vagyok-kritika-a-telthaz-cimu-eloadasrol/?fbclid=IwAR0oQGy6ikfeQsnqk1DcQU3f2Za-DeruBprFMzg3PTQ6fgrkkCzRwWba018

Sok-sok emlék a kezembe került az elmúlt hetekben, köztük az emlékkönyveim is. Nekem kettő volt, de ugyanott volt anyukámé is, a mamámét meg ugye nagyon őrzöm, azt már mutattam is. Annyira jó volt lapozgatni őket. Lehet, hogy ezért szeretem annyira az ajándékba készülő scrapbook-okat és a fénykép(es) albumokat is. Ez az egyik kedvencem, jó, hogy megtaláltam, a pontozott hely ugye még üres az emlékkönyv leghátsó oldalán... :)

Edit néniék nyáron nagyon megszerettek egy macsekot, aki a falu egyik macskája - nem az egyetlen -, és nagyon szomorúak voltak, amikor elutaztak. Azóta látom, hogy a macska hol itt tűnik fel, hol ott napozik. Múlt hétvégén leült a teraszon a szarvasunk mellé. Anyukám csak müncheni macskának hívja, pedig pont hogy bögötei. :)

 Nem sok ilyenem van, erre már nem is emlékeztem, hétvégén került elő egy albumból.