berno

Mivel karácsony óta nem voltam otthon, nehéz volt elhinni 25-én reggel, hogy tényleg a reptérre tartok és onnan pedig Mo felé. Jóval idő előtt ébredek, gyorsan ránézek mindenre, de úgy tűnik semmit nem felejtettem el, szendvics, minden megvan. R jófejséggel még előző este felajánlja, hogy elvisz az állomásig fél 7-kor, így még nem is olyan stresszes a sok közlekedés (a vonattól márcsak 20 perc a reptér; a vonatig viszont villamos és busz kellett volna, ami vagy háromnegyed óra, ha nem több; kocsival ugyanez húsz perc). Szóval fél 8-ra már a biztonsági kapun is átmegyek, némi átvilágítással, mert valami megint csipogott rajtam - vagy csak én voltam az x. kötelezeően ellenőrizendő. :) A vonaton még történt egy érdekesség, ahogy felszálltam volna, mellettem egy ismerőst veszek észre, Alex egyik cimborájának a mamiját. :) Nem sikerült felbliccelni a bőröndöt, így huzigálhatom magammal, kiszagolok egy új kedvenc illatot, lejárom a kedvenc helyeimet, meglepem magam a tatyóval (diploma a

Nos, nekilátok írni pár dolgot a szabadságomról, meglátjuk meddig jutok, olvassátok - türelemmel. :)

Ez igazán szép lett és a homok animáció pedig egyenesen fantasztikus! Az alapvers: Reményik Sándor Viszontlátásra Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra - holnap. Vagy ha nem holnap, - hát holnapután. Vagy ha nem akkor - hát majd azután. És ha aztán sem - talán egy év mulva. S ha még akkor sem - hát ezer év mulva. Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban. Viszontlátásra a hold udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán - "Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

'enyhe' bosszankodással veszem tudomásul, hogy a könyvhetet utánam egy héttel rendezik a Vörösmarty téren... Bár lehet, hogy így nagy anyagi vésztől menekültem meg... :) Pedig nem keveset jártam a könyvesboltokban... meg volt néhány megrendelés, ami már ott várt ... Khm, és persze alig tudtam néhány könyvet elhozni magammal, de nem baj, megvárnak. :) Az otthon töltött idő alatt befejeztem egy könyvet, elolvastam hármat papírformában és még egy felet is, amit majd e-ben befejezek. Igazán termékeny időszak volt. :) Sullivan-éket nagyon szeretem, Katie Fforde lassú szépsége is bejön és az Egy lépés a boldogság pedig egy igazán szép olvasmány volt és ezzel együtt igazán könnyes is.

Ez egy profi munka (csak az energiaitalt kihagytam volna...)

Klasszikus, ilyen volt - ilyen lett fotó. :)

Kis mocsóta tegnap újabb kitüntetéssel tért haza, a péntek reggeli iskolai akármin kapta a reggeli nagy mosolyokért és a pozitív hozzáállásáért. :) Oltári büszke volt magára (mi is) de mivel tegnap reggel éppenséggel borzasztóan adta elő a reggelt - itthon - és kicsit oda is vágta a napomat, mondtam neki, hogy örülök, hogy ezek szerint az iskolában nem szokott hisztizni és duzzogni... :) Egyébként tök igaz, amit az imádott Miss Timms írt, mert Matthew tényleg nagyon odavan a tanítónénikért és nagyon huncot mosollyal szokott becammogni közéjük. :) És nemcsak nagyon pozitív kissrác, de nagyon kitartó és nagyon szorgos méhecske is.

Nagyon-nagyon sok éve kezdtem el dekopázsolni, nem is emlékszem, mikor. Keresztanyámnál felleltem egy darabját a korai munkásságomnak. :) Cipősdoboz képeslapos kincsesládáva dekopázsolva. és még mindig használatban. Megtippelni sem tudom, hány éve csinálhattam - minimum tíz, de inkább tizenhárom éve

Szeretem az árvácskákat, mert elképesztően tudnak küzdeni és túlélni:

Bár én a Riviérára is jól kitenném magam, elsőkörben mégis Cornwall-ra pályázom. Egy régi Nők Lapját felcsaptam otthon és na mit találtam benne, na mit? :)

Olvastam egy cikket. vagyis egy újabbat a nyelvtanulásról. Érdekes a kép, hogy vajon melyik rész a nehezebb. Jól mutatja, az örök parát-paráztatást, miszerint ennyire lenne nehéz a nyelvtan, közben meg azt gondolom sokkal-sokkal nehezebb megszólalni.

Mutatom néhány virágot a bögötei kertből-teraszról. Ezek között ücsörögtem-járkáltam még egy hete is. És amikor azt mondom, hogy néhányat mutatok, az komoly, mert ezeknek sokszorosa virul odahaza. :)

Gyerekkori kedvencem a frissen szedett és szagolható-ehető szamóca. :) egy sor emlékem van hozzá

Szomorú vagy, és azt várod, hogy fölvidítsanak. Ideges, és azt, hogy megnyugtassanak. Gyenge vagy, s a másiktól várod az erőt. Reménytelen, s várod a reményt. Igaz, hogy mások hatnak ránk, de ne várd senkitől, hogy helyetted teremtsen benned harmóniát. S kimondom végül: ne várd senkitől, hogy 'boldoggá tegyen'. Olyan korba születtél, mely külvilágfüggő, és nem tanított meg arra, hogyan kell önmagadat megismerni és uralni. Hogyan kell magadat naponta fölhangolni, s belül megteremteni azt, amit kívülről várnál. Nem tudom, tapasztaltad-e, de egy barátságos embernek sok barátja van. Egy erőshöz sokan akarnak tartozni. Akiből sugárzik a harmónia, azt sokan szeretik. Sugárzol, és a sugárzásod vonz és taszít. Foglalkozz egy kicsit többet magaddal - a lelkeddel, testeddel is. Ne csodálkozz, hogy a testedet is mondom. Szepes Mária még a száz évéhez közel is szép ember és vonzó Nő volt. Mint egy nemes, egyiptomi királynő, olyan. Fantasztikus vonzása volt, és ereje. Mert - ahogy manapság

Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, amit már oly gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, mint ahogy a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed. Márai Sándor

Amit láttunk, örökre őrzi a szemünk, amit elkövettünk, örökre őrzi a kezünk, amit éreztünk, örökre őrzi a lelkünk. Alessandro Baricco

óh, emlékszem ezt tavaly milyen sokat hallgattam és még mindig nagyon tetszik, jó, hogy az előbb megláttam valakinél a falon. :)

Volt ilyen legegyszerűbb hintám a nagyanyámnál, nagyon szerettem. De a többi is klassz (lehet). :)

Visszatértem ma, pár nap - hétvégén - és posztolom az elmúlt napok eseményeit.

Óh, hát ez nem csodálatos?

Az újrahasznosítás, legalábbis a szelektálás eléggé a csúcson jár itt, így az iskolába elég gyakran kell vinni 'szemetet'. :) Amikor ma délután azt hittem, hogy innen már egyenesben vagyok, minden lista klasszul nézett ki, jött az iskolai levél. Robotot fognak csinálni (már megint, ki tudja  hanyadszor), ezért föltúrtam a kukát (az összeset) és összeraktam két gyerekre való robot-alapanyagot. :) Matthew akart vinni babánhéjat is, robothajnak - mondtam, hogy ezt talán most hagyjuk ki... ;)

Mini mindenből, avagy a pakolás csúcsa...

Ezt valahogy úgy tudnám máshogy mondani, hogy nem félteném úgy a csokis dobozomat, ha annak idején a tesóim nem zabálták volna fel mindig a bonbonjaimat.... :) „Szeretném megköszönni a tesóimnak, Bennek és Blaine-nek. Nem lennék most itt, ha ti nem vagytok olyan gonoszak hozzám.” Jennifer Lawrence

Holnaptól nem kell blogot nézzetek egy kis ideig, aztán a visszatéréskor remélem lesz mit olvasnotok-nézegetnetek. :)

Amikor anno leérettségiztem ( pl matekból is), reméltem, hogy néhány dologhoz soha az életben nem lesz közöm... Ilyen volt minden, ami számból... Pf, tudjuk, ez azóta többször kudarcba fulladt, kezdve az alkalmazott matematikától a statisztikáig a főiskolán és hát utána meg tudjuk mit csináltam több, mint tíz évig... Kezdenek durvulni a matek házik, ahol egy szerencse van, hogy a számok legalább minden nyelven ugyanazt jelentik... Íme a tegnap délutáni elfoglaltságunk (elolvasni, megérteni: matekul és angolul; valahogy megértetni a gyerekkel, akinek becsületére váljon, hogy lassan megtanulja magyarul is a matekot; közben türelemmel kisegít szövegértésben)

Az itteni iskolában ottalvóst szerveznek a harmadikosoknak (Alex - 8 éves) és jövőre pedig Londonban a múzeumban. Nem tudom, de valahogy nem érzem, hogy a gyerekkoromból hiányozna, hogy 8 évesen nem aludtam egy éjszakát a tornateremben hálózsákban. :) Pf, na ja, volt helyette balatonberényi tábor nyáron, igaz, hogy az sem 8 éves koromban volt, hanem később kicsit. Viszont nem ám csak úgy van, hogy elmegy meg hazajön, hanem program van. A kedvenc részem, hogy este 9-kor negyed órán át inni fognak. :))

Kommentár nélkül (bár zsepivel):  http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/celine-dion-ezzel-a-szivszorito-dallal-tert-vissza-az-ot-ert-tragediak-utan/

Az egyik kedvenc virágom. :)

A mai nap eredménye, főleg a délutáné egy 80 %-osra bepakolt bőrönd és néhány lista a következő napra és az otthoni időre, benne egy táncrenddel. :) Holnapután után ilyenkor már NS-re várakozom. :)

Előre elnézést kérek, de úgy tűnik, az eső velem óhajt utazni... http://koponyeg.hu/t/Budapest

Íme, az egyik kedvenc épületem. Ki találja ki, hogy hol van? Aha, Bögöte - Vas megye - Magyarország. :) És gyakorlatilag a fél gyerekkoromat ott töltöttem. :) Jó, mi? Szerintem is. Annak idején ugyanis a TSZ-irodák kaptak itt helyet és az anyukám ott dolgozott, volt egy kicsi irodája és nagyon-nagy villanyírógépe, teljesen odavoltam. Az összes irodásnéniért odavoltam, az irodaszer raktár a kedvenc helyem volt, mindig örömmel kaptam egy új kockás füzetet. :) Vagy új indigót! wov, imádtam! Szóval csodálatos volt ott járkálni gyerekfejjel, a fejem fölötti magasságban voltak a kilincsek, isteni széles csigalépcső vezetett fel, a parkettán és a kövön csak úgy kopogott anyám magassarkúja, és az egész olyan káprázatos volt, nagyon jó rá visszagondolni. Mindig nagyon csendben voltam, mert úgy örültem, hogy ott lehetek, és sokat voltam ott. Kopácsolhattam a mechanikus írógépen, és közben mindig beszorult egy-egy ujjam a billentyűk közé, szerettem, ahogy sorváltásnál csengetett a cucc. Óh, é