Mo- 1. nap - május 25. szerda
Mivel karácsony óta nem voltam otthon, nehéz volt elhinni 25-én reggel, hogy tényleg a reptérre tartok és onnan pedig Mo felé.
Jóval idő előtt ébredek, gyorsan ránézek mindenre, de úgy tűnik semmit nem felejtettem el, szendvics, minden megvan.
R jófejséggel még előző este felajánlja, hogy elvisz az állomásig fél 7-kor, így még nem is olyan stresszes a sok közlekedés (a vonattól márcsak 20 perc a reptér; a vonatig viszont villamos és busz kellett volna, ami vagy háromnegyed óra, ha nem több; kocsival ugyanez húsz perc). Szóval fél 8-ra már a biztonsági kapun is átmegyek, némi átvilágítással, mert valami megint csipogott rajtam - vagy csak én voltam az x. kötelezeően ellenőrizendő. :)
A vonaton még történt egy érdekesség, ahogy felszálltam volna, mellettem egy ismerőst veszek észre, Alex egyik cimborájának a mamiját. :)
Nem sikerült felbliccelni a bőröndöt, így huzigálhatom magammal, kiszagolok egy új kedvenc illatot, lejárom a kedvenc helyeimet, meglepem magam a tatyóval (diploma aji újabb kör :)
Beszerzem a kávémat, és ücsörgök kicsit, teljesen készen állok az utazásra.
A beszálló kapuhoz közeledve az egyik üzletnél egy nagy kupac rózszaszínséget látok, elsőre nem is rakom össze, hogy mi is az, csak azon méláztam, mi a csudának kell egy ilyen kicsi üzletbe ennyi eladó? :)
Aztán megyek tovább és újabb foltokat látok. Akkor esik le, hogy egy (nagy) csapat férfiember legénybúcsúra tart Budapestre, nagyon pink egyenpóló van mindegyiken, a felirat szerint Johnny fog nősülni. Nagyon tetszik a dolog - és közben tök abszurdumnak tartom. A gép felé közeledve minimum tíz ilyen pasast látok, köztük szerintem Johnny-aput is (a korából kiindulva). Sajnos nem körülöttem ülnek, de jó a kedvük, ebből szívesen maradok ki. Azt hiszem most már tényleg értem, milyen, amikor öblös nevetésről lehet olvasni.
Ablaknál ülök, amit szeretek, nagyon kényelmesen elvagyok, olvasok, jegyzetelgetek, rittyentek pár listát, mindenki normális a környéken és senki sem büdös. :)
David, a kapitány fantasztikusan landol és időben. A reptérről a buszon zötyögve kezdem érzékelni a magyar útviszonyokat, úgy ráz és döcög a busz, hogy az egyik vesémet majd' elhagyom, újra eszembe jut, hogy a sima utakat milyen könnyű volt itt megszokni.
Keresztanyám a szokásos damasztabrosszal és a nagyanyám étkészletével vár, hogy az ünnepi - szerdai - ebédről már ne is beszéljünk, keresztapám kupicáért robog, itthon vagyok. :)
Ebéd után már megint őrült módon pakolok, ruhát váltok és már útra is kelek, hiszen vár egy tali a Mekiben és utána az esti előadás a Játékszínben.
Megkapom a diploma ajit is, aki kb egy héttel később a testvérét is megkapja. :) Roppant módon elégedettnek tűnnek, nemdebár...?:)
Az előadás címe: Jutalomjáték.
http://www.jatekszin.hu/eloadasok/jutalomjatek
Érdekes és mondanivalója is van, NS hangja még mindig csodaszép, de ez egyszer elég is volt.
Közben kiderül, hogy Gálvölgyi születésnapos, tehát még a tortát is látjuk és őszintén meglepettnek tűnik.
Ami érdekes NS-sel kapcsolatban még, hogy továbbra is úgy tudja pásztázni a nézőteret, vagy egyszóval még mindig nagyon hálás minden nézőnek, hogy elmegy, hogy bárki-mindenki úgy érezheti, hogy épp ránéz és neki köszöni éppen, hogy rászánta az estéjét.
Fél 11 körül már otthon is vagyok, ki-bepakolok, olvasok kicsit, már nem is emlékszem a reggelre szinte, annyi minden történt azóta, és már alszom is.
Jóval idő előtt ébredek, gyorsan ránézek mindenre, de úgy tűnik semmit nem felejtettem el, szendvics, minden megvan.
R jófejséggel még előző este felajánlja, hogy elvisz az állomásig fél 7-kor, így még nem is olyan stresszes a sok közlekedés (a vonattól márcsak 20 perc a reptér; a vonatig viszont villamos és busz kellett volna, ami vagy háromnegyed óra, ha nem több; kocsival ugyanez húsz perc). Szóval fél 8-ra már a biztonsági kapun is átmegyek, némi átvilágítással, mert valami megint csipogott rajtam - vagy csak én voltam az x. kötelezeően ellenőrizendő. :)
A vonaton még történt egy érdekesség, ahogy felszálltam volna, mellettem egy ismerőst veszek észre, Alex egyik cimborájának a mamiját. :)
Nem sikerült felbliccelni a bőröndöt, így huzigálhatom magammal, kiszagolok egy új kedvenc illatot, lejárom a kedvenc helyeimet, meglepem magam a tatyóval (diploma aji újabb kör :)
Beszerzem a kávémat, és ücsörgök kicsit, teljesen készen állok az utazásra.
A beszálló kapuhoz közeledve az egyik üzletnél egy nagy kupac rózszaszínséget látok, elsőre nem is rakom össze, hogy mi is az, csak azon méláztam, mi a csudának kell egy ilyen kicsi üzletbe ennyi eladó? :)
Aztán megyek tovább és újabb foltokat látok. Akkor esik le, hogy egy (nagy) csapat férfiember legénybúcsúra tart Budapestre, nagyon pink egyenpóló van mindegyiken, a felirat szerint Johnny fog nősülni. Nagyon tetszik a dolog - és közben tök abszurdumnak tartom. A gép felé közeledve minimum tíz ilyen pasast látok, köztük szerintem Johnny-aput is (a korából kiindulva). Sajnos nem körülöttem ülnek, de jó a kedvük, ebből szívesen maradok ki. Azt hiszem most már tényleg értem, milyen, amikor öblös nevetésről lehet olvasni.
Ablaknál ülök, amit szeretek, nagyon kényelmesen elvagyok, olvasok, jegyzetelgetek, rittyentek pár listát, mindenki normális a környéken és senki sem büdös. :)
David, a kapitány fantasztikusan landol és időben. A reptérről a buszon zötyögve kezdem érzékelni a magyar útviszonyokat, úgy ráz és döcög a busz, hogy az egyik vesémet majd' elhagyom, újra eszembe jut, hogy a sima utakat milyen könnyű volt itt megszokni.
Keresztanyám a szokásos damasztabrosszal és a nagyanyám étkészletével vár, hogy az ünnepi - szerdai - ebédről már ne is beszéljünk, keresztapám kupicáért robog, itthon vagyok. :)
Ebéd után már megint őrült módon pakolok, ruhát váltok és már útra is kelek, hiszen vár egy tali a Mekiben és utána az esti előadás a Játékszínben.
Megkapom a diploma ajit is, aki kb egy héttel később a testvérét is megkapja. :) Roppant módon elégedettnek tűnnek, nemdebár...?:)
Az előadás címe: Jutalomjáték.
http://www.jatekszin.hu/eloadasok/jutalomjatek
Érdekes és mondanivalója is van, NS hangja még mindig csodaszép, de ez egyszer elég is volt.
Közben kiderül, hogy Gálvölgyi születésnapos, tehát még a tortát is látjuk és őszintén meglepettnek tűnik.
Ami érdekes NS-sel kapcsolatban még, hogy továbbra is úgy tudja pásztázni a nézőteret, vagy egyszóval még mindig nagyon hálás minden nézőnek, hogy elmegy, hogy bárki-mindenki úgy érezheti, hogy épp ránéz és neki köszöni éppen, hogy rászánta az estéjét.
Fél 11 körül már otthon is vagyok, ki-bepakolok, olvasok kicsit, már nem is emlékszem a reggelre szinte, annyi minden történt azóta, és már alszom is.