... ugye úgy volt, hogy benne vagyok az új horgolós-olvasós történetben, volt itthon két gombolyag, amihez választottam egyet, de valahogy már a sorban meg nem tetszett, csak messziről. 

http://bernoblogja.blogspot.com/2026/08/horgolos-konyves.html

... így aztán egyik este a szokásos futásban elmentem venni egy tetszőt, tetszett is, de tegnap este, amikor félálomban még horgolni vágytam, rájöttem, hogy nem jó, az vastag, hiába tetszett nagyon (mert a futásban már nem volt annyi eszem, hogy ellenőrizzem a címkét).... jajjj, jön a hétvége, hogy növekszik így a kendőm, pedig nagyon jó horgolni, csak éppen nem tudok továbbmenni a megfelelő mohair nélkül. :) Mese nincs, be kellett iktatnom a mai napba. A hét egyetlen (második, mert találtam szülinapi ajit) jó dolga volt... igaz, hogy alig találtam meg a fonalat, háromszor jártam körbe és amikor pont ott voltam, hogy megkérdezem - csak nagyon dumált egy nem is vásárló - és a klubvezetős Viki tündér is szólt, hogy segítshet-e, megláttam... Na innen már nem volt gond, Vikivel megvitattam, hogy melyik szín legyen és hol akadtam el, kicserélte a fonalat és minden OK volt. ... pár órával és őrülettel később jutott eszembe, hogy elfelejtettem megköszönni élőben is, hogy lerajzolta nekem jó múltkor a mintát, amit kértem (tudjátok, amit a füredig vonaton horgoltam).

Ez a szépséges fog beépülni a már elkezdett kendőbe. Egy szokatlan kinézetű és formájú kendőbe. :) Annyi eszem még volt, hogy rákérdeztem, hogy nagyjából OK-e a kendőm, jól haladok-e. Igen. :)