Mióta is?

 ... 40-42 biztos van... az az első emlékem, hogy a Mamánál ülök a konyhaasztal mellett, a lábam persze nem ér le  (ugyanitt szoktam habot verni is a táncolós habverővel a marha nagy vájlingban) és már lilul a mutatóujjam, mert túl szorosan tekertem rá a fonalat. :) Az a nagy, réz színű horgolótűje volt, nem volt abban semmi ergonómia meg ilyesmi, hogy ne fáradjon a kéz, meg ilyenek... ma már tudom, hogy ez is tök fontos, már ez alapján válosztok horgoló tűt (meg ha lehet a színe alapján ;))

Valójában kötni tudtam előbb, több mellény is készült. Keresztanyámon időnként még mindig látom az egyiket. Valahogy többet kötöttem, mert körülöttem inkább kötöttek, Mama is, a nénjéim, a másik Mamám - ő egyébként nagyon jól, olyan csavartmintái voltak, hogy őrület. Ezt jó lett volna tőle ellesni, de akkoriban nem értek rá falun erre, később meg nem volt jó a kapcsolat.

Anyukám hímezni szokott (sokat) meg olvasni. A Mama meg mindent csinált, a millió munka és varrás mellett. Hihetetlen volt, ő tényleg igazi szuper nő volt. :)