Lassulás

... azt hiszem, hogy mára vagy ma érkeztem meg igazán a szabadságba... ezt látom a szelfiken is... csak ültem  a hajón, néztem azt a rengeteg kéket és ott történt valami, amikor elővettem a könyvet... de ez már csak inkább következmény.

Beszélgetek, bátra(bba)n motyogok angolul, nem morgok a többiekkel a vezetőre, szegénynek vannak hiányai, de közben tök rendben van, most is inkább mondom, hogy nem nézi ovis csoportnak a társaságot, viszont a felnőttek meg nem kérdeznek, várják, hogy mindent a számukra adjanak.

Ebédnél Jani bátyámmal elborozgattunk,

... és van egy néni, aki nagyon cuki, csodás nyári ruhái, szettjei vannak és látom, hogy azokhoz jól bevásárolt Mostarban fülbevalókat (rézre van festve, nagyon szépek, egyet én is vettem) és ragyog bennük. Senkit nem láttam még ilyen utazáson blèzerben, de ő úgy viseli, mint más a farmerdzsekit.

Reggel is belefutottam a parton, pont összeveszett a telefonjával, mert sz nem akart fényképezni, hát kisegítettem, sz idősek telefonos oktatása az egyik szakterületem (családi saját élmény). 🤗

A vicces asztaltársaság meg hát... 😅🤩 itt ugyanoda kellett ülni reggelinél is meg amúgyis, ahova tegnap letettük magunkat, így még holnap is együtt reggelizünk.

Na, de elkanyarodtam... van ebben valami, hogy a napsütés jót tesz meg a nagy víz...

Első este óta a térdem se fáj, pedig sokat megyek, és amilyen sz@r ágyakon alszom és amennyit buszozunk, nem is értem, hogy tudok simán felkelni és hogy nem esik szét a derekam, csípőm.

Reggelente eddig sikerült úgy kelni is, hogy a Bibliával se maradtam el  a jegyzeteket otthon írom meg, de amúgy.

És ami tök jó, napok óta tényleg nem nyitom meg a gmailt, az instat 2 sztori után csukom be, a Fb-ot talán 3-5  posztig bírom, szinte nem olvasok semmit.

Persze ehhez az is jól jött, hogy Boszniában nem bírtunk netet elérni, wifi-re meg nem szoktam menni; itt meg azért kevesebb a hálózat is. És nagyon is jól van így... pedig eleinte ijesztő volt, hogy a blogolás se megy....igazán elgondolkodtató.