Dalmát körút: Világörökségek nyomában Horvátországban - 1. nap

 1. nap - szeptember 26.

Indulás 05.00 órakor Budapestről. Folyamatos utazás rövid pihenőkkel. Délután rövid városnézés Mostarban. A város mind vallási, mind pedig nemzetiségi szempontból különös értéket képvisel Bosznia-Hercegovina területén belül. Óvárosi sétánk kiindulópontja az újjáépített Öreghíd, amely a Világörökség része. Tovább barangolva a városban, a szerteágazó kultúrával ismerkedünk: Török fürdő, Karađoz bég dzsámija, Rézművesek utcája. Az esti órákban szállásfoglalás Mostar környékén. Vacsora.

Fél 4 körül érkeztünk meg Mostarba, elfoglaltuk a szállást, aztán helyi vezetővel mentünk kicsit, hát szerintem az gyenge volt. Ennyit elolvastam magamtól is, meg a vezető (Viki) is mesélt, ő egyébként nagyon jó vezető, de résen kell lenni, mert felnőttnek kezeli a csoportot, figyelni kell, ma tömegben nem lett volna nehéz elveszni. A vezetés eleje meg nincs is meg, mert nem működött a masinám, vesződtem vele, de addig nyomkodtam, amíg jó lett.

Mostar az előzetes képek után kicsit csalódás, de azért láttam szépségeket... rengeteg a minaret, és két dolog nem esett le napközben, csak amire késő délután lett: miért láttam annyi kilógatott szőnyeget 😅🙈 és este 8-kor nem a hőzöngőket hallottuk, hanem a müezzint... nekem ez kicsit olyan félelmetes is volt.

Az Öreg híd boka- és térdgyilkos, nagyon nehéz menni, csúszik, emelkedik és kényelmetlen is. Na meg a tömeg.

Egy éjszakát a pasánál töltünk, 4*, nem semmi, a másik kettő ezután kapaszkodhat... még horgolós fotel is van, de nem horgolok ma, mert 3/4 7-kor már enni kell, mert rá egy órára bepakolva odébb állunk. Csak az ágy ne lenne ennyire puha.

Azon jót röhögtem, amikor megnéztem, hogy mi van a tévében: 

😅🤗😆

Végül találtam egy zenést, ebben is több a duma, mint az ének.

Egy helyi étteremben volt a vacsoránk, nemzeti étel volt, a leves a Bég csorbája volt (messze elbújhat az erdélyi csorba mögött), a főételt elfelejtettem, de a húsból nem is mertem enni, nagyon fűszeres és zsíros volt. Nem kockáztatok, de azért ittam bubis vizet, meg hoztam Salvust. 🤩🤗

Oda kellett csapódnom egy asztalhoz, az előttem ülő idős házaspár volt, a néni (Kati) aki mindent fotóz, és mindig szól a bácsinak (János) is, de közben koccantja az üveget 🫣, a bácsinak meg szerintem stroke-ja lehetett, mert fura az arca, és nehezen érteni. És van egy pasi egyedül, majdnem felröhögtem, amikor azt mondta, hogy Sanyinak hívják. 😅😆 ... és nem tudom, hogy hány évesnek nézett, mert megkérdezte, hogy anyukámmal jöttem-e? 🙈😅

Boszniát ki akartam kerülni, de nem ment. A természeti kincsei és a táj ELKÉPESZTŐ,  de megálltunk egy fogadóban mosdó miatt, hát de gáz volt, vágni lehetett a füstöt, és azt a sok 'gyilkos-arcot' örültem, hogy nem egyedül voltam. ... szóval a Balkán...

Rengeteg a romos vagy be nem fejezett ház, az autó roncstelep, meg kb ez a hangulat. Fura házak, rendetlenség és nagyon sok szemét.

Meg a rengeteg kóbor girhes macska, a kutyák meg úgy fekszenek mindenhol, mintha már életben se lenne egy se.

És stresszes volt, mert nagyon kiemelték, hogy nagyon sok a zsebes.

Nyilván a háború se vitte előre a történetet.