Dalmát körút - 5. nap

 5. nap - szeptember 30.

Reggeli után utazás Zadar városába, mely Dalmácia északi bástyája. A város egy kis félszigeten helyezkedik el. Eredetileg várfal vette körül, mely olyan erős volt, hogy a törökök sem tudták bevenni a várost. A séta során megismerkedünk a Népek terével, átsétálunk a Forumon, megtekintjük a Katedrálist és a Szent Donát templomot. Kiváló akusztikája miatt, hangversenyeket tartanak itt. A mögötte fekvő Katedrálist 700 éven keresztül építették. A séta végén elérünk a Tengerparti sétányra, ahol egy különlegesség, a tengeri orgona vár minket. Ennek lényege, hogy a lépcsők alatt, különböző hosszúságú és átmérőjű csövek húzódnak végig, egészen a kürtőkig. Ahogy a tengervíz bever a csövekbe, a víz maga előtt tolja a levegőt, így meghallgathatjuk a természet zenéjét. Közös sétánk után rövid szabadidő következik, majd továbbutazás.

Útközben még rövid pihenőt tartunk Varasd városánál. A város egyik legnagyobb vonzereje impozánsan felújított vára, melyet a 14. században kezdtek építeni. Rendkívül fontos erődítménynek számított a törökök ellen. A török veszedelem idején, a jobban védhető várnak köszönhetően Zágráb helyett Varasd volt Horvátország fővárosa. Az óvárosban, a váron kívül, hangulatos utcácskák, és paloták találhatóak.

Programunk után hazaindulunk. Érkezés Budapestre a késő esti órákban.

A reggeli kín után azért volt egy kis para, szóltam is a vezetőnek, aki nagyon sajnálkozó volt, még 2x is megkérdezte napközben, hogy rendben van-e a pocak, nagyon szerettem ezért. Én bírtam végig, felkészült és okos is volt. Kicsit valahogy olyan kedvesen fura is, de bírtam. 🤗 Nagyon szépen beszélt egyébként, stílusában kicsit a Szinetár Dórira emlékeztet, és szép képekben beszélt, nagyon választékosan is. Amikor Pestre értünk, adott nekünk egy dalt, rá kellett keresnem:
https://youtu.be/cpOCTHM0LSA?is=wv51ekb3FL7BhcNQ
Reggel még volt egy alakításom, nem esett le, hogy több megálló is van hazafelé és a sofőrnek annyit mondtam, hogy én végig megyek, hirtelen a Hősök tere se volt az agyamban. 😅 ...erre azt mondta, hogy az Kecskemét, mondtam én azt is szeretem, de ma inkább akkor legyen Budapest. Nem is értem, honnan voltam ilyen, hiszen félig nem is voltam magamnál. Ezt a srácot neg nem tudtam belőni, hogy milyen, rengeteget cigizett, egyfolytában főzte a kávét, pontos volt, gyors is, úgy ment a szerpentinen, hogy azért örültem, hogy nem a falnál ülök... 🙃🤗🙈🫣 ... igazából jól ültem a buszon és nálam az mérce, ha el tudok aludni, tudok olvasni és azt érzem, hogy bármeddig elmennék. Viki a csoport Benjaminjának hívta.


Szóval Zadarra (Zára) mentünk beljebb és ott tettünk egy kellemes jó városnézést és maradt meg egy óránk. A vízi orgona nagyon nagy élmény, szerettem volna felvenni, de 10 mp-re se tudott a nép csöndben lenni, később még visszamentem, de addigra több csoport is volt, így csak búcsút vettem a gyönyörű tengertől, valahogy ez a szín remélem, hogy örökre a lelkemben marad.

Kékebb a kéknél. 🙏



Jó sok templomot láttam és sokba be is mentem. Minden imára és kegyelemre szükségem volt ma. 🙏

Utána jött vagy 4 órányi út, közben olvastam, így érkeztünk meg 4 körül Varasdra (Vodice). Közben Viki elmesélte, hogy Kálmán Imre Marica grófnőjében fordítási torzult lett és a horvát fordítás szerint az egyik nagyon ismert dal az Szép város Vodice és nem Kolozsvár. Meg is hallgattuk. 🙃

Varasdon nem is láttunk szinte embert, nagyon hangulatos város, olyan igazán kellemes volt. Jó zárás volt. Közben angyalokra is vadásztunk.
'Sajnos' a csodás Krash finomságoknak nyitva volt a boltja még, de találtam olyan szépséget is, amit majd az adventi naptárba fogok rejteni.

Még pont a naplemente előtt a végére értem a könyvemnek (az elsőnek, ugye 2-t vittem), klassz volt, venne lesz a kihívásban már.



Most mindjárt 8 óra, meg lesz egy szünet Fehérváron, aztán go home, ahogy kondizni szokás... nekem hihetetlen kicsit, hogy már így vége, a gmailre nem néztem rá, mióta szombaton átléptük a magyar határt... ma nár majdnem, de meg tudtam állni.

Pénteken a misztériumságban már dolgozom, de amúgy csak hétfőtől állok vissza a mindenbe. Addig még magamba bújok, azért van fárasztó dolog a csoportos létben 😅🙉🙈, sokat is mentünk, gazdag 5 nap volt. Hálás vagyok minden kínjával együtt, hogy ezt átélhettem.

Jönnek majd a képek és még lesz mesélendő is szerintem.