Vitorlabontás

 "...légy bátor, bonts vitorlát és remélj!"

(Douglas Pagels)

... addig idegesítettem magam ezzel az úttal kapcsolatban, meg a rengeteg szorongás, amíg éjjel egykor a klotyón azt mondtam magamnak, Berni,ha ezt ennyire nem bírod gyomorral, idegen, ne csináld! Egyszerre voltam mérges magamra és nagyon sajnáltam is magam. Hogy ez miért lett ilyen nehéz? Ennyire ki lennék, vagy mi van ebben zsigerileg? Többet kellene menni vagy inkább semmit?

Aztán megbeszéltem magammal, hogy már a felszállásnál megkérdezem, hogy külön ülhetek-e? 

Szóval valamikor 10-kor elaludtam, de már ébren voltam 11-kor, 1-kor, itt vagy egy órát is fenn voltam, aztán 3 körül magamtól ébredtem. Nagyon össze voltam készülve, így nem kellett sok idő, újra visszaszámoltam, negyed 5 körül amikor már az ajtó előtt voltam, hívtam egy taxit az app-ból. A fickó nagyon fura volt, törte a magyart, de mindegy, elvitt oda, ahova.

Persze megint azt a busz sort néztem végig, amelyik nem az enyém volt. Jó dolog, hogy tudjuk a rendszámot előre.😅 Egyszer csak valaki kiabál utánam: Elnézést, hova gurul?!

A 9 fokban, taxiban megmelegedve mondtam: Dalmáciába ... ha igaz. Akkor én is jövök! Így már ketten gurultunk.

A busz már ott volt, Róna busz, ami már máskor se okozott csalódást, bár nem a tavalyi sofőr, aki pedig nagyon jó volt. Egy sofőrrel toljuk, így jó hosszú és rendszeres szünetek lesznek.

A busz tágas, kényelmes, a térdemet se nyomja, és ami a mai kegyelem és kitart 5 napig: már a névsorban láttam, hogy EGYEDÜL ülhetek. 🙏🙏🙏

Hosszú út, sokkal jobb lesz így, remélem, hogy körülöttem nem lesz már keverés, nem lesznek betegek és nagyon büdösek sem. 🙈🙃

Mögöttem nagyon gyanús, hogy ismerősök ülnek, csak rá kell jönnöm, hogy valamelyik egynapos volt, de szerintem a tavalyi Isztriás. Ez a nagyhangú pasas gyanús. Már meg is van, Mária és Szabolcs.

Nos, meglátjuk, mit hoznak a következő napok.

Nap végén hozom a rövid, az utazási irodás leírást és néhány képet, csak a hangulata miatt, aztán a többit majd otthonról.