Azt meséld el, Pista!

Az idejét se tudom, mikor láttam, legalább 20 éve... de meg fogom majd nézni a régi jegyet. Meglepetésből vitt el valaki, az első sorok valamelyikének ültünk a közepén. Megbűvölve. Első találkozásom volt Mácsaival.

Régóta készültem egyedül, valakivel vagy valakikkel, ma olyannal láttam, akivel gyakran gondoljuk ugyanazt a színházról és régóta terveztük ezt már. Délután nagyon nem volt kedvem viszont készülődni, pedig hát évadnyitás van Berni! - mondogattam magamnak... így alakult, hogy ez lett az első előadás, korábban tudatosan szoktam tervezni, hogy kivel szeretnék kezdeni, idén nem volt ilyen. Végre volt elérhető 2 jegy.

Kicsit árnyékolt, hogy a héten nagyon keveset aludtam és reméltem, hogy nem alszom be... másrészt nem örülök,  hogy gyakorlatilag politikai szerepet vállalt... a többit meglátjuk.

Régi kép egy régi előadáshoz:

Mit mondjak? Így kell évadot kezdeni... és így kellene folytatni is... így kellene színésznek lenni, így kellene játszani, írni, színházat csinálni... 🙏🎭🤗

Már el is felejtettem, hogy 2 részes az előadás, de nem is véletlen... Örkény élete, munkássága, szenvedése megérdemli, hogy tiszteljük, ismerjük, egy színház viselje a nevét, olvassuk, nézük...

Az első perctől az utolsóig lebilincselt, megfogott, elgondolkoztatott, megrendített. Nem tudom, hogy történt, de az elején láttam egy fiatalembert a színpadon, a végefelé a kórházban egy nagyon sokat szenvedett idős férfit. Nem is tudom, ezt az életet hogy bírta leélni így Örkény...

Aztán néztem Mácsait, hogy az előadás ennyire Mácsais, vagy ő annyira örkényi...?!

#hála