A nagy terv (volt)

 A nagy terv zseniális volt. Elfelejtettem, hogy nem igazán szoktam jól járni és nekem nem lehet jó (nagy számok törvénye). Ez most megint pofán vágott, pedig már éppen elég sok éve van meg ez a tapasztalatom és egy darabig tudok szemben menni a széllel, de az erő aztán elhagy, elfogy.

Április óta nem volt szabadságon, bár akkor sem voltam igazán szabad, mert akkor voltam szinte végig beteg Angliában. Végigtoltam a nyárt, a meleget, a hőséget, a plusz munkákat. Aztán megcsináltam, a szülinapi tervet mert tudtam, hogy kell majd az erő, a töltés, készüljek rá.

Rá is készültem, Dalmácia 26-tól és előtte színházi, elvileg élményes esték, illetve a szülinap körül eltáv. 

Aztán a valóság: Dalmáciát végig vezeti a hónap összes piros betűs napja, a mostani szabadulást -  ami 3 nap Balaton lett volna - pedig elintézte az időjárás. Az eső, ami most gondolja pótolni az elmúlt fél évet és a 18-21 fok. Jól hangzott, jó terv volt... szepezdi hadiszállás és sok part, kirándulás Tihanyban - ahova lehet, hogy jöttek volna a szülők is -, Almádi, stb... közben sok horgolás, alvás, olvasás. P I H E N É S.

Ez a balatoni program törölve. Nem bírom ezt el most, igazából semmit a születésem napjából, hetéből.

Nem akarok még farmerben és kabátban járni... a kardigán és kiskabát hiányzott, de még rövid zoknit akarok, vékony cipőt és a len ruháimat.