Ma (délelőtt)

 A Mesterségek ünnepe minden évben nagyon izgat, végül kicsit mégis mindig (nagyon) megbánom, mert a nép nagyon idegesítő ilyenkor, kiemelten idegesítő. 

Mégis összeszedtem magam reggel és 9-kor felkerekedtem.

Az volt a terv, hogy nyitásra (10.00) ott legyek, pár órát kibírjak 😅 aztán délután pihenés és maratoni horgolás. Amúgy bepakoltam nagyjából holnapra, ki is takarítottam, stb... na neg az országtortára is pályáztam...

Mivel jól indultam, bíztam benne, hogy jól tudok még buszt kapni, kicsit sétálgatni fönt és még elcsípni valamit a repülős bemutatóból is, ha már tegnap csak hallgattam a grippeneket... 

Ehhez képest fél 10 után már dübörgött a valóság... a Deákról természetesen nem megy ma a 16-os és a 216-os busz... fura is volt, amikor olvastam, de mivel már korábban mentem így, nem néztem jobban utána... Így aztán átmentem gyalog a Deákról a Clark Ádám térre... közben láttam egy csíkját egy repülőnek... meg 2 helikoptert... ennyit a show-ról...

... a második buszra már föl is tettem magam és innentől jött a java... persze babakocsi babakocsi hátán, meg kutya... így aztán megjegyeztem, hogyha levennék a hátizsákokat, még 5 ember fölférne... na itt már rám förmedt egy nyanya... 2 megállóval később ütögette a karomat, hogy mindenkin hátizsák van, szóljak nekik is... de jó hangosan...  itt már 3x bántam meg, hogy nem maradtam otthon... aztán leültem egy megállóra vagy kettőre , mert csurig volt a busz, luxus az üres hely... amikor megállt a busz, kikerültem őket, mert az volt bennem, hogy a babakocsival könnyebb leszállni,ha nem kell embert kerülgetni... erre a nyanya lánya szólt be: persze, hogy furakszik, pedig ült... (4×) közben leszálltam és már nem bírtam ki, hogy ne nézzek vissza szúrósan, erre a nyanya utánam kiálltott és nézett rám gonoszul (vagy irigyen), hogy TIPIKUS VÉNLÁNY... (5×) ... özvegy és elvált is lehettem volna... vagy házas, csak épp egyedül... örömteli vénlány is, aki tudatosa(bba)n választotta volna ezt... vagy sok gyerekes, ahol minden gyerek táborban vagy csak nem jöttek velem, vagy valakihez tarthattam is  volna...stb. stb...  persze nem, de a rohadék eltalálta a valóságot... vagy legalább a nagy részét... mert az ijesztő, ha tipikus vagyok, ha van ilyen...

Vége, eddig bírtam... úgy éreztem, hogy onnan visszafordulok inkább... aztán azt mondtam magamnak, Berni: kávé és süti! Pont ott álltam a nagy cuki mellett, ami ugye bezárt... oké, akkor menj tovább és ülj be a templomba, ha belépőjegyes, akkor is... addig nézegettem a szépségeket, de azért össze voltam törve... Kornél atya reggeli szavai villantak be... 

"Ezek az igék emlékeztetnek minket arra, hogy Jeremiás nemcsak tudja, hogy mi a rossz, nemcsak beszél róla az embereknek, hanem a szíve is megtört miatta. Sokszor könnyű mérgesnek lenni, amikor igazságtalanságot tapasztalunk, s ez egy érthető reakció. Viszont nemcsak a harag jelenhet meg bennünk a sok gonoszságot látva, hanem a szívünk is összetörhet. Látjuk ugyanis, hogy mi magunk – bár jók vagyunk – megtörtek is vagyunk, ugyanígy a minket körülvevő testvéreink is jók és megtörtek. Néha nem engedjük, hogy ez elszomorítson minket, csak feldühödünk. A düh vagy a szomorúság azonban nem önmagában jó vagy rossz. Sokszor csak akkor válunk mérgessé, vagy törik össze a szívünk, miután felismertük a gonoszságot."

Igen, a buszon 'csak' dühös voltam, de megjött a szomorúság is... könnyekkel... nesze neked ünnep...

A templom viszont ma csak délben nyit, az se jött össze, 10.30 volt csak...

Oké, mondtam akkor volt itt fönt egy Szamos (már nincs), és Starbucks is... hosszú sor állt a kávé rendelésnél és a wc-nél is, így kijöttem... Ekkor küldte az ég a rózsavízes asszonyt, aki úgy mosolygott, ahogy csak az angyalok tudnak... magamra öntöttem a levendulával együtt, hoztam is... Aztán mellette ott volt az ember a bögréivel, ami mindig nagyon tetszett, de mindig csak macskák voltak meg fura állatok... ma viszont ott volt a medve... egyedül a csónakban... pont mint én... mellette volt egy másik, ahol két medve volt a csónakban... fogtam és néztem a kettőt és azt mondtam magamban, ez van Berni, hiába vágysz a másikra, egyedül ülsz a kicseszett csónakban...

Lucifer vicce, hogy még legalább 2x belefutottam a 'kedves' családba... a nyanya egyébként ismerős volt, de nem tudom, honnan. Azt sajnálom pluszba, hogy a Balatonos ruhámat rontotta el, azt most kell valami jó érje, mert ez méltatlan... persze az egész az... ezért szeretek inkább emberek nélkül lenni. ... érdekes, itt se a hátán van a hátizsák... a szürke pólóshapsi van még velük.

Egyébként voltak nagyon szép portékák, különleges gyönyörűen kidolgozott mesterművek. 

Sok szakma volt, a csipkekészítőknél sokáig álltam, meg az amerikai keramikusnál: https://www.facebook.com/100050290877778/posts/1631629195190094/?app=fbl

Mindenhol jártam (utólag jöttem rá, hogy egy-egy ficakba nem mentem vissza, de nagyon meleg volt már 11 előtt is), zavart a sok kaja és szag, a marakodasok, az unatkozó nyávogók... egyik évben se értem, hogy miért gondolják felnőttek, hogy ez egy törpegyereknek érdekes vagy élmény lehet... kisebbek, mint ahol a pult kezdődik, még csak nem is látnak semmit... miért nem jobb egy kalandpark vagy strand vagy egy hűvös bunker otthon vagy s kert végében ... jövőre én is az erdőbe megyek, ha itt leszek is... (igazából Margitszigetre mentem volna, de nem vagyok hajlandó politikai rendezvény közelébe menni)

Miután mindent láttam, eljöttem az első busszal a Batyira (üvöltött a dr Brs), onnan a Deákra, mert nem akartam elengedni az ország tortát... meg szomjas is voltam, kellett egy mosdó is... így biztosra mentem: Szamos cuki. (... de a Vörösmarty téren, mert a Kossuth teret kerülni akartam)

Az országtorta megint nagyon steril és nekem kicsit ízetlen is, de azért nem rossz. A másik nem volt és itt nem is lesz.

https://streetkitchen.hu/cikkek/orszagtorta-2026-biborfeher-szilvafacska

Szóval megírtam, egyre itthon voltam és be fogom írni majd az új naptárba, augusztus 19-re, hogy olvassak vissza évekre a blogban és tudjam, hogy hova ne menjek.