Horgolós könyves klub (7.)

Kicsit bizonytalanul szervezték (lesz, nem lesz, mikor lesz), ezért nem mentem a könyvbontásra 10-re (bár lehet, hogy a lelkemnek jobb lett volna) és az élőt is később néztem vissza, de íme a következő közös könyvünk, örülök a sok kéknek... meg a puha fonalaknak... szükség lesz rá...

De! Volt belőle fb-csoportos live... 🤩 amit most pár órával később visszanéztem. Tök jó volt így bontani, hogy mesél hozzá, vasárnap délután fogom csak elkezdeni, nagyon várom.

Előzmény: https://bernoblogja.blogspot.com/2026/08/horgolos.html

Vikivel párszor találkoztam a boltban és mindig az az érzésem, hogy szerintem ő egy igazi tündér, aki időnként kibújik a fonalak és az irodalom mögül, ami az ő erdője és a természetes, éltető közege... de kb. ennyit bír ebből a zajos világból, hogy a boltba bemerészkedik néha, de többet nem kér a világból, a városból...

Annyira igaza van... így képzeltem anno a virágboltomat és műhelyemet...

És a könyv mottója: