#Biblia_226.

Hányszor gondoljuk, hogy az életünkben levő korlátok konkrétan a szabadságunkat akadályozzák? Valójában gyakran összekeverjük a szabadságot azzal, hogy mindenhez jogunk van. Azt gondoljuk, hogy a szabadság az, amikor bármit megtehetünk, amit akarunk, ezért elvetjük a korlátainkat és könnyelművé válunk. Pedig a szabadság definíciója az, hogy van erőm ahhoz, amit tennem kell. Ez merőben mást jelent. A szabadság nem korlátlan önkényt jelent, amikor bármit megtehetek, amit akarok, mert azt hiszem, hogy jogom van hozzá. A szabadság az az állapot, amikor van erőm megtenni azt, amit tennem kell. A szeretetre irányuló belső szabadság az, ha úgy tudok szeretni, ahogy szeretnem kell; az imádás szabadsága az, ha úgy tudom Istent imádni, ahogyan imádnom kell. Olyan sokszor nem vagyunk szabadok. Sokszor nem úgy szeretünk, beszélünk, élünk, ahogy kellene, mert nincs meg rá a belső szabadságunk. Kivételes ajándék, ha olyanok vagyunk, mint a bölcs ember, aki fél, és kerüli a rosszat (vö. Péld 14,16), ha képesek vagyunk elkerülni a nyilvánvalóan helytelen dolgokat, nem pedig egyszerűen csak azt tenni, ami jól esik.