Nem tudom észrevettétek-e, de a 20. fejezeten, és Ezekiel egész könyvén végig követhető a „szombat” jelentőségének hangsúlyozása. Annak felismerése, hogy milyen fontos volt az Úr napjának megtartása Izrael népe számára, és milyen fontos ez nekünk keresztényeknek is. Biztos említettem már az elmúlt 220 nap során, hogy a „sabbath”, a hetedik nap, nemcsak a szombatot jelöli, hanem a szövetségre is utal. Az Úristen Ezekiel által azt mondja ma, hogy a szombat az Ő szövetségének a jele, a közösségi istentiszteleté, hiszen egy családdá váltok egymással, mikor szövetséget köttök. „Szövetséget kötöttem veletek”, mondja az Úr Izrael népének, s ennek a jele a szombat. „A szombat azt jelenti, hogy a hetedik napon megpihentek, ugyanis nem vagytok többé rabszolgák. Azt jelenti, hogy ezt az időt az én imádásomra fordítjátok”. ...
"Nekünk is fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy az Úr napját méltó módon tartjuk-e meg, annak két legfontosabb pillérével, az Isten imádatával és a pihenéssel. Az imádás azt jelenti, hogy megéljük, hogy Istenhez tartozunk. A pihenés pedig azt, hogy nem vagyunk szolgák. „Így élek én, így ünneplem meg az Úr napját, a vasárnapot: azt a tiszteletet adom meg Istennek, amit ő kér tőlem, és nem bosszankodva vagy a betűhöz ragaszkodva, hanem szabadon pihenek.” Nem vagy szolga, pihenhetsz. Máskor is volt erről már szó, hogy a farizeusok nem értették teljesen félre a szombat megünneplését, de éppen a szombat szíve, lényege maradt ki az ő gyakorlatukból. "
