Wonderland - premier
Akartam is nézni, meg nem is, de aztán rám jött a para, hogy ha Petire rájön a hiszti, aztán nem lesz a kőszínhazban, akkor meg ez kimarad.
Pár hete végül vettem jegyet, de arra nem számítottam, hogy este 5-kor 42 fok lesz (a 7-es indulásnál is még 41...)... és mindjárt se víz, se áram nem lesz... milyen jövőnk lesz...?!
De mi is ez az előadás? Wildhorn-zene, de nem ismertem korábban, muszáj volt kicsit utána nézni.
Alice-ból se vagyok jó, azt hiszem, hogy be kell iktatni a könyves kihívásba. Zenéjébe viszont nem is akartam belehallgatni, vártam, hogy meglepjenek (viszont gyanús volt, hogy egy dalt ismerek belőle) 🙃 (rengeteg gyerek volt, pedig ki volt írva, hogy 10 éves kor alatt fontolják meg, na meg rengeteg idős, nem tudom, hogy bírták...)
A Margitszigeti Színház és a Magyar Színház közös szabadtéri ősbemutatója!
Ki ne ismerné az Alíz Csodaországban varázslatos történetét? A Wonderland ennek a klasszikus műnek a modern, zenés színpadi változata Frank Wildhorn Broadway-slágereivel.
A történet, amely Lewis Carroll Alice Csodaországban és Tükörországban című regényeinek kortárs változata, New Yorkban játszódik, és Alice Cornwinkle írónőre és 10 éves lányára, Chloe-ra összpontosít. A mai, high-tech New Yorkban élő Alice sikeres, de túlterhelt játékfejlesztő, aki egy kimerítő éjszakán elszundít laptopja fölött… és egy embernagyságú nyúl vezetésével egy különös világba, Wonderlandbe csöppen, ahol bármi megtörténhet – és annak az ellenkezője is. Lewis Caroll képzeletbirodalmában élő kártyalapok, beszélő macska, őrült kalapos és számtalan bizarr figura kíséri útján, míg rá nem ébred: a legnagyobb csoda talán a saját életében rejlik.
Még amikor vacilláltam, hallottam belőle gyakorlás részt, de nem tetszett, aztán egy riportban volt, hogy mintha minden szereplőnek saját zenei stílusú dala lenne... ez se tetszett... Peti meg azt mondta, hogy olyan a karaktere, mint amilyen ő otthon... 🙈😅 mindezek után nem is tudom, miért vettem jegyet, ráadásul a földszintre... igaz, hogy kicsit a széle, de valahol itt ültem tavaly a Rudolfokon is.
Na, az emberek megint felöltöztek úgy igazán... mintha nyáron csak a strandruha létezne, pedig többen jó példával jártak élő.
Megnyugudva vettem tudomásul, hogy más idióták is hoztak kardigánt... 😁😅
'Mindenki' úgy rázta a legyezőt, mintha az élete múlna rajta, mellettem is, suhogott bőszen, csak én meg hányingeres szédülős leszek tőle. 8.08- kor 3-an külső hatásra rájöttek, hogy a jobb oldal az nem a közepe... átültek így elém, a srác megevett egy szelet tortát, a gebe nője, akit végig legyezett pedig egy csomag csipszet, de amúgy végig egymást bújták és sutyorogtak, prdig valamelyiknek az anyja is velük volt... amúgy megint sok volt a pofázó társaság, ha ilyen lesz a színházi élet, inkább kimaradok.
