#izsóp

 

A bibliai izsóp egy rituális tisztításra használt, szent növény, amelyet a legújabb kutatások és botanikai megfigyelések szerint nem azonosíthatunk a ma ismert kerti izsóppal (Hyssopus officinalis). A szentírási szövegekben szereplő növény nagy valószínűséggel a Közel-Keleten honos szír szurokfű (Majorana syriaca vagy Origanum syriaca). [1, 2, 3, 4]

Jelentősége a Bibliában

A növény legfontosabb tulajdonsága a nedvszívó képessége volt:

Vér és víz hintése: Az izsópot a zsidó vallási szertartásokban – mint például a paska bárány vérének ajtófélfára kenésekor, vagy a leprások tisztulási rituáléjában – ecsetként használták a folyadékok meghintésére. [1, 2, 3]
Bűnbánat jelképe: Dávid király híres bűnbánati zsoltárában a lelki megtisztulás szimbólumaként említi: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál." (Zsoltárok 51:9). [1, 2]
A keresztrefeszítésnél: Amikor Jézus a kereszten megszomjazott, a katonák egy ecettel átitatott szivacsot „izsópra” (egyes evangéliumok szerint nádszálra) tűzve nyújtottak az ajkaihoz (János 19:29). A szír szurokfű erős, fás szára miatt alkalmas volt a szivacs megtartására. [1, 2, 3]

Szimbolika

A növény az alázatot, a hitet, valamint a bűnöktől való megszabadulást és az isteni irgalmat jelképezi. Salamon király bölcsességének mértékeként is említik a Szentírásban, mint a legkisebb, legjelentéktelenebb növényt: "Szólott a fákról is, a Libánon cédrusfájától kezdve az izsópig, a mely a falból nő ki" (Királyok I. könyve 4:33). [1, 2, 3]

További részleteket a növény pontos azonosításáról és szimbólumrendszeréről a Magyar Katolikus Lexikon oldalán talál.