Zengett a Notre Dame...
Az évad utolsó előadása és egy csomag zsepi története az évad nagybőgésével...
Ma Flórával:
Ugyan nem akartam ilyen hamar újra szenvedni, de 'kellett' választani egy lezáró előadást... "Vicces", hogy évad végére úgy jött ki, hogy 6-os előadás, ami előtt már nem tudok hazamenni (pedig vissza is költöztünk) viszont fél 6 után picivel kikapcsoltam a gépem és 17.47-kor ott voltam.
Újabb oldalülés hely (és nem nyitottákki a szélső ajtót, fel kellett állítanom egy teljes sort), tőlem jobbra az izgága srác már előadás előtt azt nézte, hova lehet lelépni a földszintre... reméltem is, hogy lelép, mert legalább fölszabadult volna mellettem a jobb szék... 🙃 ... szünet után szerencsére elült.
Nagyon hamar - a bolondok királyának választása után - elkezdtem sírni és nem is tűnt úgy, hogy könnyen abbahagyom. ... hát nem is... eleinte pedig még elkalandoztam, mert 5 előtt még voltak olyan munkahelyi történések, aminek még lehet folytatása, de aztán utána már nem gondoltam rá odabent.
Flóra majdnem túlzás is ebbe az előadásba, de csodás volt.... főleg a második részben... 💝🎭🙏
Peti és Dzsoni együtt egészen félelmetesek... zsigeri, belső gyötrelem. ... valójában le sem lehet írni... (még Szilveszter lett volna ebben óriási)
Kocsis Dini meg tök gyenge, hova lett az a srác, vagy vajon mindig csak ennyi volt? Hangra mondjuk szép volt, mire beleszeretett valamennyire Esmeraldába, de amúgy.
Sajnos rengeteg volt az ugatva köhögő, nagyon zavaró volt, egy kisgyerek egyvégtében, buta, buta felnőttek... ráadásul ez messze nem gyerek előadás (szerintem)... legalább 3-4-szer a mobilok is csörögtek, most komolyan...
Annyira szép képi világot kapott ez az előadás, nem tudom, miért nem fotózták be jobban. A hangzás is szép, valahogy sikerült rajzfilmesre hangolni és ez meg is tud születni, pedig kevesen voltak az árokban. 👏
Nagyon hamar meghirdették a szeptemberi, októberi (gyenge) műsort és ezt 3 percenként egy idegesítő hang folyamatosan be is mondta szünetben...
A második részben valami úgy elszabadult, hogy a szünetre 2 totál telesírt zsebkendőhöz jött 6, amire eltántorogtam a metróig, még egy és már attól tartottam, hogy hazafelé kéregetni kell... 🫣😅🙈🙈
Teljesen kész voltam, vagyok... Peti nagyon-nagyon sokszor megríkatott már, de ma valamin nagyon átbillent ő maga is, lehetett érezni, talán ahol azt mondogatja, hogy lenne kicsit bátrabb, meg először énekli, hogy inkább lenne a szíve helyén kő, hát onnantól jött rám egy olyan sírás, zokogás, hogy azt hittem végem, nem lesz levegőm, ennél többet nem lehet már kibírni... már szinte rossz volt... az évad bőgése jött ma létre, de szerintem lehet, hogy az összes színházi katarzis között is top3-as, pedig...
A végén robotszerűen hajolt meg, semmi jópofizás, szövegelés, még egészen máshol járt... Nagyon hamar felálltam, shogy először kijött, de alig bírtam huhogni, talán nem is tudtam, mert nem annyira volt még légzésem. Csak turkáltam az elázott zsebkendők között, hogy megtaláljam a telefont... az első sorban egy idős néni is hamar 'felugrott', pont ráláttam a küzdelemre, a fehér blézert feldobta arra a sávra, ami néha a színpadi történés segítője és úgy igazán tapsolt. (A gyerekcsoportok mellett nagyon sok idős csoport volt, bérletes előadás lehetett.)
PS: jön majd természetesen az évadértékelő, csak még nem tudom, mikor lesz időm (vagy lelkem) megírni.