#Biblia_170.

 

"Ments meg, Istenem,
a víz már torkomig ér,

belesüllyedtem a mély iszapba,
lábam nem talál talajt.
A vizek mélyére kerültem,
hullámok csapnak át felettem.

Elfáradtam a kiáltozásban,
a torkom berekedt.
Szemem elhomályosul,
amíg Istenemre várakozom.

[...]

De én hozzád küldöm fohászomat, Uram,
kegyelmed idején, Istenem.
Nagy jóságodban hallgass meg,
segíts rajtam hűséged szerint!

Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni,
ments meg azoktól, kik ártani akarnak!
Ments ki a vizek mélyéről engemet,

nehogy átcsapjon fölöttem az ár,
s a mélység magába temessen,
a szakadék szája zárjon be örökre!

Hallgass meg, Uram,
hisz kegyelmed jóságos,
irgalmad bőségében tekints reám!

Ne rejtsd el szolgád elől arcodat,
bajban vagyok, hallgass meg mihamar!

[...]

Zsolt 69