0618
Rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen magával a változással van gondom... ma vagyok 45 éves, 9 hónapos, épp ideje volt ezt megfogalmazni... Feri vasárnapi beszéde is erről szólt, még újra meghallgatom és linkelem. ... persze reggel még ilyen megengedőbb hangulatom volt délutánra fuldokoltam a tehetetlen méltatlanságtól.
De lássuk...
Fél 9.
11.15. - a sírás határán
11.50 - korai (utolsó) ebéd
12.41
12.45
A lift, ami nem hogy nem beszél angolul, magyarul se... kb. annyi idő alatt zárja be az ajtaját, mint amennyi alatt a másik felért a 4-re és vissza... (persze ma még legalább működik)
Ez persze fontos volt... szimbólumra csomózni az új (!) zsinórt...
A dedikált irodám... amúgy teakonyha kellene legyen, de a lefolyó miatt (a túloldalra és lentebb szintekre is szivárog)... de ide rendeztek be (nincs ablak, hogy egyértelmű legyen).
Eléggé egyértelműen...
A mellette lévő, ami amúgy a 345, mert az előző igazából a 345/a... ki volt x-elve és még asztalom sincs...
Itt még visszatoltam a könnyeim, de amúgy aztán fél óran belül 3x elbújtam a wc-ben... de nem lett jobb, sőt... komolyan elgondolkoztam, hogy hazamegyek azonnaliban és én ezt befejeztem.
Magyar Péter körül nézhet, nincs luxy a közpénzen tengődő kormánytisztviselőnek... 30 év után ki lett festve, de ennyi. ... ahhoz képest, hogy azt mondták, 130 takarító van a házban, oltári szutyok van...
14.50 elkezdtek jönni a dobozok... az elsők...
Nincs asztalom és ezzel az egy szekrénnyel kellene megoldanom a titkárságot, a saját cuccaimat,az irattárt, stb... ez itt csalóka, egy fejjel alacsonyabb nálam.
