#Biblia_141.
Az egyik: adjunk hálát és dicsőséget Istennek, és ne engedjük, hogy a harcaink megmérgezzenek bennünket!
A másik: emeljük fel a tekintetünket a saját fájdalmunkról! Emeljük fel a tekintetünket a saját történetünkről, nézzünk ki a saját kis világunkból és vegyük észre a körülöttünk élők történeteit! Legyünk képesek dicsérni azokat, akik körülöttünk vannak! Mert ezen a ponton Dávid életében lényegében már csak ezt tudta tenni: dicséretével felemelni a körülötte lévő embereket.
Ő persze dönthetett volna úgy is, hogy megkeseredett és neheztelő lesz. De azt adta, amit adni tudott. És ez az én meghívásom mindannyiunk számára: azt adjam, amit adni tudok. Egyszerűen csak azt adjam, amit adni tudok. És mit tudok adni minden körülmények között? Lehet ez dicséret, hála, köszönet, áldás, észrevétel, figyelem, odafigyelés, egy mosoly… A fontos, hogy azt adjam, amit adni tudok.