"amit szeretnénk"

Ma 2 áldást is kaptam még reggel 10 előtt. 🙏 ... és még egyet utána...

Az egyiket a naptárba rejtettem egy hónapja randomszerű sorrendben, mégis pont úgy bukkant fel mindegyik, ahogy "kell"...


Szívünk legmélyebb vágya... erről tudnék mesélni az elmúlt napokból... #hála

A másik áldást egy tízéves kisfiútól kaptam, ha jól rémlik, Kristóf a neve... legalábbis így bukkant fel az emlékeimben... Nagyon várták, hogy megérkezzen annak idején... Anyukája a hét meglepetése számomra, de mondhatnék ennél sokkal nagyobb időt is, elképesztő még ma is az élmény, ahogy bejelentkezett. Köszönöm 'A'!
Szóval a karácsonyra terelődött a szó, izgul-e a fiatalember, mondta, hogy mi miatt talán kicsit, mire visszakérdeztem, hogy azt kérte-e? És most jön a lényeg, de lehet, hogy nem is tudom igazán jól leírni... de a lényege az volt, hogy nem azt kérte, hanem azt szeretné, tehát azt fogja kapni, mert ők csak a Mikulástól szoktak kérni, a többi olyan, amit szeretnének... de ezt olyan bölcs pofival mondta, hogy nekem szerintem kihagyott a ritmusom, a végét el is harapta picit, hogy hát nyilván értem, nem...?

Szóval ugye a szívünk vágya... tudom, hogy ez a fiú is az volt annak idején... és lám, milyen jó helyen van. #hála2

Majd kaptam egy ajándékot, amit majd holnap mutatok meg, de kb úgy néztem hetek óta reggelente az ablakon át, hogy éppen csak az orromat nem nyomtam az üvegnek, ahogy a gyerekek szokták... Pár napja elkottyintottam és el sem hiszem, hogy az illetőnek erre tudott füle lenni mindenek közepette... #hála3

Közben a Facebookon még mindig jönnek fel a beszámolók és fényképek a hétfő csoda-estéről (utána érkezett 'A'-bejelentkezése is...), és valami ott tényleg történt... kb úgy, mint annak idején az egész NEK-es hét alatt és közben az Egyetemi templomban is... https://bernoblogja.blogspot.com/2021/09/a-kedd-estem.html

Árad a kegyelem, ezt nem tudom másként mondani, közben a szorongás is be-bekúszik, mert annyi jó történt most... - szóval a hétfő este kapcsán még maga Lackfi is ezt írta: 
Érzelmi hullámokkal támad az év vége... Döbbenetes volt a Bazilika aranyrobbanása közepette, művésztársakkal és számtalan emberrel együtt készülni az Úrjövetre, hogy beléphessünk a Jelenlétbe, a Szentek Szentjébe, ahol nem valami ijesztő Világmennydörgés vár ránk, hogy jól megfélemlítsen, hanem egy csecsemő, a jövő magja és zsengéje...