A kedd estém
Íme, itt voltam fél 8-tól jó két órán át. Hogy mennyire eltalált és mennyire hálás vagyok ezért a két óráért, azt nem tudom elmondani. Sokat sírtam, sokat énekeltem és csak pislogtam az ég felé, de kezdem az elején.
Nagyon régen, talán a műtét utáni felépülést követő 'élőben' mesélte Ati, hogy fognak muzsikálni a NEK-en, lesz esti koncert, stb. Akkor még azt hittem, hogy a Forráspont rendezvényen lesznek - oda meg nem lehetett jegyet venni, mert 35 év volt a korhatár - és már a regisztrálás után kidobott a rendszer. Hogy emiatt-e vagy ezt leszámítva is - már mindegy -, de aztán önkéntes lettem, ÉS az első rendezvénynek a Forráspontot jelöltem, amire sokáig be sem jutottam, végül mégis mehetek. Meglátjuk, milyen lesz, majd mesélek.
Na, nem olyan régen, végre kiderült, hogy a ma este az 7-én lesz, ezért kipucoltam a naptáramból mindent a mai napról, véletlenül sem vállaltam sem műszakot, sem semmit. Mindenek elé helyeztem ezt. (Egyébként ez a kis csapat még szombaton és vasárnap is fog muzsikálni.) Egyszer csak kiderült, hogy melyik templomban, hánykor, stb - nem kell regisztrálni, NEK-kiemelt esemény és Ars Sacra-rendezvény is. Három napja nézem, hogy kell odajutni és minden irányra gondoltam. Ma este háromszor vitt rossz irányba a google, és végül az a templom lett, amit sejtettem és jó pár hete tök 'véletlenül' egyszer csak ott álltam előtte. És amúgy egyenes út vezet a Kálvin tértől - és nem annyi kanyar, mint amit a Google gondolt - persze lehet ez szimbolikus is... kanyarok és egyenesek a saját lelki életünkben... Nincsenek véletlenek, mondom mindig. Úgy nem mellesleg gyönyörű naplemente volt:
7 körül odaértem, egyre többen voltak, a hátsó sorokban még találtam ülőhelyet, de egyébként gyönyörű volt, nem volt világos, csak gyertyák égtek, egy pillanatra meg is kellett állnom, annyira meghitt volt - majdnem nyúltam a telefonért, de időben rámszóltam, hogy nem, ezt nem fotón tesszük el. Egyre gyűlt a nép és csak jöttek és jöttek. Csodálatos volt ezt látni (és most is öröm látni, hogy a YouTube-on 2359 felett jár a megtekintés). (Maszkban voltam végig és valahogy úgy alakult, hogy a mi sorunk csak maszkos volt - lehet, hogy a maszkos a maszkost választja?) Hogy lesz Csókai András is, azt nemrég tudtam meg, de nagyon örültem neki.
Azt azért elmondom, hogy fél 7-kor, az esemény előtt egy órával volt egy ronda kísértés, felvillant a Facebook-on Atinál, hogy egy óra múlva ez online is lesz. Ránéztem az órámra, épp szendvicset rágtam a Bazilikával szemben - ahova elmentem a 6-os misére, csak most nem volt egyéb rendezvény miatt - és már azon agyaltam, ha gyorsan rágok és hazamegyek, pont otthon leszek, kényelmesen, nem kell későn bumlizni, stb - és nagyon gyorsan magamra szóltam, hogy nem Berni, nem mész haza, hamar eltelik ez az egy óra és jó lesz ez közös nagy élménynek, a közösség nagy erejével, EGYÜTT.
Mai - egy - kísértés legyőzve és ezért még nagyon sokáig hálás leszek.
Annyira gyönyörű este volt, valami ott nagyon történt. Egyszer csak mindenki állt és énekelt, aztán már mindenki térdelt és valami elmondhatatlan lélekegyesülés volt, mély csönddel - valaki köhögött - mély belső imákkal, teljes átváltozás. Aztán újra ének és senki nem akart hazamenni. Már elköszöntek, eltapsoltuk őket, de a tömeg nem mozdult. Aztán még elénekelték a Prayer-t is csak úgy kivonulásként, aztán egyszer csak ott találtam magam elől, hogy meg is nézzem őket közelről (amúgy semmit nem láttam belőlük, mert a hangsúly nem is ezen volt, ültek végig). Nagyon szépen állt össze a műsor, kicsi beszéd Csókai doktortól, aztán ének és újra tanúságtétel. Akárhányszor hallgatom ezt mostanában, nem tudom elunni, annál mélyebbre megy. Kisírtam a lelkemből mindent, végig énekeltem, a maszkom teljesen nedves volt a végére, hogy honnan tudtam a dalokat nem is tudom és mindenki énekelt. Pedig nagyon sok idős volt, akik szerintem Csókai miatt jöttek és örülök, hogy a keresztény 'popzene' ez eltalál egyszer csak mindenkit, mert igényes és a lélekig megy, és ami igaz, az ilyen.
Nem írom le újra, hogy Atit mennyire szeretem ebben, mennyire örülök neki, hogy ezt be- és felvállalta, ahogy lassan a pandémiának is meg kell ezt köszönnöm, hiszen ez így jöhetett létre, akkor alakultak meg.
Nem is ragozom, nagyon hálás vagyok a mai napért, a napközbeni stikában való videózásért, az esti koncertért... és hogy a lelkem ezt szereti és ellenálltam a restségnek. Csókai doktor őszinteségéért, a szép dalokért, a közös imákért, a gyönyörű templomért (a végére a legutolsó dicsőítő dalnál sorra kapcsoltak lámpákat, a végére teljes világosság lett...)
Ha belegondolok, ha ma reggel fél 8-ra az önkéntes központban voltam és utána dolgoztam fél 6-ig, majd elmentem a Bazilikához, majd a koncert és most blogolok - hát na. A fitbit az valahol elszállt, már nem mér egy ideje, pedig szerintem még nem merült le. ... :)