20 év - Best of Dolhai
20 év nagy idő, bár végig követtem Atit, mégis vannak előadások, amik kimaradtak tőle-vele, mert vagy úgy volt váltóban, hogy más jobban tetszett vagy nem voltam itthon, vagy és vagy... meg egyéb hülyeségek. A repülőjegyet is hozzáigazítottam, pedig akkor még jegyem sem volt. Aztán egyszer csak annyira nyilvánvaló volt, hogy ott kell legyek. Ennyire rossz - messze - helyen régen ültem. :)
Amíg a repülőjegyemmel nem kellett variálni, még úgy volt, hogy reggel elmegyek dolgozni is... :)
Tavaly (?) vagy előtte már majdnem mentem egy koncertre, aztán rájöttem, hogy haza sem lehet jutni, viszont még pont a pandémia előtt az Operettes koncertje eszméletlen jó élmény volt. https://bernoblogja.blogspot.com/2020/10/reg-vart-koncert-dolhai-attila.html - ezt egyébként ma délután újraolvastam és komolyan megkönnyeztem az egészet és saját magamat is. :) na, ez az egyik, amiért blogolok.... mire megvénülök vagy elszegényedve csak otthon/valahol tudok csak ülni a sötétben, ezeket fogom olvasgatni...
Most pedig már hetek óta látom, hogy mennyire készült, nem haknizta szét magát, stb... Szeretem ezt a tudatosságát, bár ez régen is megvolt, amikor a pici gyerekei mellett nem haknizott, betegen nem énekelt és amikor klasszikus éneklést akart, jó ideig nem volt musicalben, stb.
Persze az is bennem volt, hogy vajon nekem is az-e a best of tőle, mint neki vagy másoknak. :) Hát komolyan mondom, hogy szerintem mindent megkaptam. Vagy legalábbis annyira teljes élményt kaptam, hogy nem érzem úgy, hogy ez vagy az még lehetett volna... egynél majdnem így történt, de aztán elénekelte ráadásban. Nagyon szerettem volna, úgyhogy átment az érzés. :)
A Mozart-jába szerettem bele, aztán Rómeó és stb... vele éltem át először, hogy milyen az, amikor leéneklik valaki haját... :) Aztán jött vele egy-egy kisebb szünet vagy más hang csalt el ;), aztán a NEK kapcsán a kiállása, hite, az embersége nagyon közel húzott. Nagyon szereti és tiszteli a közönségét, a családját, a színházat és ezt nagyon tudom értékelni.
Lett egy kis arculat, a kottatartók hátán és a stáb hátán a póló is ezzel az DA-val ment, nagyon tetszik. Kell nekem valami ilyen majd. (Utólag a képeken látom a neten, hogy sok molino, meg rollup, stand, stb volt, csak olyan későn értem oda, meg a negyed óra a wc-sorban, hogy nem tudtam felmérni a lehetőségeket.)
Nem is tudom, honnan kezdjem... szétsírtam a lelkem..., annyira, de annyira szeretem ezt az embert. 🙏♥️🤩🎭 Amikor ő végigveszi a 20 évét a pályáján, akkor nekem végig kell néznem a 20 évemet a színházban, vele és még néhány régimmel... Istenem, mennyi sírás és nevetés, mennyi smink és színházi cucc, mennyi katarzis. Persze sok lemondás is, de valójában szívből jövő, végtelen hála... 🙏♥️ végig nagyon jól szólt a hangja, a végefelé a fejhangok már nem mindig voltak előírásszerűek, de ilyen terhelés mellett nem is csoda, amúgy cd-minőség. (Átfutott rajtam, hogy milyen aggasztó volt pár éve az a polip dolog...) 🙏
Úgy kezdődött, hogy nagyon régi interjúkból voltak részletek, Istenem, milyen kölyök volt. :) és közben ez dal ment alatta: #állj mellém
Már itt sírtam, ahogy az álmairól mesélt, a vágyairól, és basszus... hát most itt ül 3000 (hetek óta teltház van) ember és együtt vagyunk és ő itt tart, minden valóra vált. 🙏 A lelkem túlcsordult. Komolyan. Az övé is, könnybelábadt szemmel és remegő lélekkel állt ott a színpadon, még világos volt, amikor így először találkoztunk. Annyira jó volt látni kivetítve ezt a boldog embert, időnként csak motyorogtam magam elé, hogy Jézus, mennyire lehet szeretni ezt az embert, mennyire szeretem. Igazi örömünnep volt. 🙏
Dalokról nagyjából sorban:
Zene, az vagyok én (Mozart) - ez olyan volt ott mint egy bemutatkozás. Közben sokat mesélt, volt egy íve az egésznek, hogy a kisfiú elindult és merre járt, mi történt, stb. Úgy votl személyes, hogy sokat csak sejtetett, de azért én képben vagyok. :)
Operettdalokkal és medley-kkel folytatódott. Elég hamar elénekelte a Bajadért, most ezt szánta a feleségének. Annyira szép volt az egész, hogy megint sírtam. Azán volt Hejj cigány, Egy rózsaszál... pf, hát ebbe is belerogytunk... Meg volt a Chicagói hercegnőből is, volt egy dal az új Somossy-musical-ből is. Aztán megint medley jött egy negyed Taligás dallal, hogy örültem, hogy nem volt végig. :) Kár lett volna annyi időt rászánni.
Nem ugrik be minden, de nem is baj. Aztán már jöttek a vendégek: Vágó Zsuzsi a Szóló szaxofonnal, az elejét alig tudták elénekelni, Zsuzsi már az elején sírt gyakorlatilag. :) Mint tudjuk, már nem szeretem ezt a dalt, de ma mégis... szép volt, sírós persze és nagyon klassz volt a szaxis srác (végig pokoli jó volt klarinéton is - de egyébként a full zenekar világszintű volt). Hm, és hát a dal végén pont elhúzott odafönt egy helikopter... :)
Aztán jött Janza Kata - az Elisabeth nagy dalával.. hát, drukkoltam, hogy el tudja énekelni. És basszus, magához képest tök jól elénekelte. A ruhaválasztásai megint elég 'érdekesek' voltak, de amíg hallgattam a dalt, két dal ugrott be: Atitól baromi nagy gesztus, hogy ezt engedte Katának, hogy azon a színpadon ezt a dalt még elénekelje, pedig már határon van egy ideje és jó rég nem játsza, de akkor is szép volt, Katán meg éreztem, hogy annyira szereti Atit, hogy minél jobb koncertet akar neki, ezért a lelkéből úgy elénekelte, amire egyébként torokból már szerintem nem képes. Hát nem szép ez...? Utána jött egy jó kis duett: Kell egy tánc, hű, jó volt! :) ... aztán persze egy Getshemané... a második fele tetszett nagyon, ott annyira megérkezett a dalba, annyira nyilvánvaló volt, hogy ez itt nem egy szerepszerint éneklés, hanem oda fölfelé megy.... ott tényleg Istennel van párbeszédben...
Egyébként az a baj, hogy szabadtérre ronda, vén sznobok járnak. Büdösek és nem tapsolnak... ilyenekkel voltam körbe véve... amúgy ennyi nőt tán még sosem láttam egy helyen... volt azért néhány sofőr is... 🙃
Aztán jött egy húszperces szünet és a második rész is régi interjú részletekkel indult, szerepekről, stb... Egyébként közben is sok színházi fotója ment a kivetítőn, mint egy album. Klassz volt.
Volt két énekes-táncos lány és egy srác, hát, mit mondjak, túl sokat szerinem nem adtak hozzá a koncerthez, de tény, hogy mint színpadi elem elmentek. A világítás, hangosítás nagyon klassz volt. Nem sok, nem kevés, pont jó. És igényes. A zenekar nagyon tetszett. Csak azt nem értettem, hogy hova lett Pejtsik Péter?
Ez egy nagyon szép dal egyébként, nagyon szeretem.
Elkapta a népet, alig akaródzott mindenkinek hazaindulnia... Mindenki vigyorgott és boldog volt és csak mondogatták egymásnak, ugye milyen jó volt?! Ugye... ♥️🙏
Kvázi vittem magammal két embert, nem akkora Dolhai-fanok és színház-hívők, mint én, de kedvelték, fölöttem ültek pár sorral. Ahogy újra levegőt kaptam, felnéztem rájuk, hogy még ott vannak-e, és csak a vigyorgást láttam és mutogattak, hogy de jó volt! :) Együtt jöttünk el és egyikünk se tudott nagyon mást mondani, mint hogy úh, de jó volt, milyen sokszínű, milyen profi, stb, stb...
Büszke szívem csak úgy dagadt... Néha jól tudok szeretni, nem pazarlok, nincs hiába... Köszönöm Ati megint, hogy ennyire nagy élményt adtál, egy igazán boldog embert láttam ma 8 és 11 között, örülök, hogy beérnek a dolgaid, ahogy te is, vagy együtt és bízom benne, hogy még sok 20 évünk van. :) Isten áldjon!
(hajnali 2.40-kor értem a végére és sajnos nem vagyok álmos, pedig 3,5 óra múlva fel kell kelni, hogy útra keljek)