Rég várt koncert - Dolhai Attila

Nagyon hosszú hónapok óta vártam ezt a koncertet. Ott kezdődött hogy kijött a(z akkor) legújabb (Visszatérés) cd-je, és már előtte sem tudtam menni a lemezfelvételre. Aztán meghirdették a koncertet, amire akkor pont rögtön nem vettem jegyet (vagy nem tudtam - rohadt pénz), aztán kaptam Valentin(a)-napra, de erre mindenképp vettem volna, más nem most. Szóval májusra volt ütemezve és amikor a márciusi tiltások bejöttek, még kicsit reménykedtem is, hogy majd májusra minden ok lesz... Aha... Aztán persze le kellett mondani, ebből lett a mai pótlás és egyébként holnap délutánra is kiírtak egyet... Teltházas lett volna a mai, de sajnos nagyon sokan nem jöttek el, én nagyon izgultam, hogy rendben legyen a mai és ott lehessek, ezért már kihagytam a szerda esti Maricát is, hogy ahol lehet csökkentsek a tömegemen. A ma délután pokoli rohanós volt, de odaértem nagyon hamar, lázmérés, maszkcsere és helyfoglalás. Közben már Ati-dalok szóltak, ezt is szerettem, sokkal jobb ez, mint csak a nézői sutyorgás vagy pl az Arénában a csobogós-madárcsicsergés amitől rögtön újra a mosdóba kell menjen az ember lánya (is).

Szóval felment a függöny, nem volt teljes sötét egész végig (mégis tök jó volt), nagy zenekar a színpadon és Ati elkezdett pengetni, első dal a Hairből volt a Megszültél -ezt amúgy nem annyira szeretem, de itt most jó kezdés volt - és annyira áthallásos vagyok, hogy az "oly sok mocskot látsz" helyett ott sok maszkot látsz-t értettem. :)

Az egész koncert egyébként nagyon jól lett kitalálva, így a végén azt mondanám, hogy ha csak ezeket a dalokat megnézem, meghallgatom, értelmezem a szövegét, simán látni, hogy ez itt mind Dolhai Attila ars poeticája. Időnként ezekbe a dalokba belegondoltam rá, a saját életére, pályájára vonatkoztatva és beleborzongtam.

Volt rendező is, akinek az elképzelése nem merült ki annyiban, hogy villogó fények és füst és emelkedő /süllyedő (ez nem is volt), hanem volt benne ötlet, pici rejtések. Pl. kollégák, váltókollégák (Németh Attila, Zsoci, Dzsoni, Árpi) néha besúgtak hangban (nem voltak ott) és ebből vagy lett egy történet vagy átkötött egy dalt vagy adott valamennyi többletértelmet.

Az első dal után Ati hálásan köszöntött mindenkit, közben akkora lélektaps kerekedett, hogy alig jutott szóhoz. Máris borzongás, és még alig múlt tíz perccel hét. 

Második dal Rudolftól: Ez hát a perc (lehet, hogy nem ez a címe, ezeket sosem tudom rendesen- aha, ez az Így vagyok csak én). Aztán jött a  Mozart!-ból az Árnyékdal, ami hát örök kedvenc na. (ezelőtt Németh Attila motyorgott valamit - őt sosem értem) - érdemes végiggondolni ezt a dalt is, Ati később és folyamatosan érik be - erről múltkor is írtam már - "A sorsom ellen mit tegyek?" - és közben a tánckarból a férfiak jelzésképpen az ő nagy ottani szerepeinek ruháiban (főleg kabátok) jöttek be, borzongás. Közben ugye ment a dal teljes átéléssel.  Már itt remegtem. Vastaps, a szűnni nem akarósból. Utólag visszagondolva lehet, hogy a Rudolf alatt jöttek a jelmezek, de mindegy is. Eljő a perc, mikor tettekben mérik az embert; Eljő a perc, mikor vállalom magam)

Utána egy olyan Útvesztő minden út jött az Elizabethtől, hogy na... Utána jött az első vendég: Vágó Zsuzsi. Annyira édes volt, Rudolf-duett jött persze, hát szétfolytam. A Rudolf amúgy is tele van megunhatatlan dalokkal. Minden vendég picit mesélt is kettejükről és fordítva is. Ezek mind nagyon szívet melengetőek voltak. Zsuzsit amúgy is nagyon szeretem. Utána jött a Mozartból a Constanze nagy dögös dala, hát az nem volt semmi. (Zsuzsinak egyébként csodaszép ruhája volt.) Elmesélte közben, hogy Atit Mozartként látta először, lent ült a színpadon és arra gondolt, hogy milyen jó lenne egyszer Constanzét eljátszani és hát na, később sikerült is.

Utána jött egy dal, amit mostanában már nem szeretek, mert egy illető (K. Dini) elcsépelte, és nagyon laposan is énekli. Na, hát itt leesett az állam, mert Atitól nagyon régen hallottam - nem szoktam ezt hallgatni, ha valahol rám erőltetik fintorogva végigtapsolom, de nem szeretem. Bezzeg ez a mai változat! Azért valljuk be, hogy ennek és a KD-féléhez köze nem volt, vagy fordítva mondom inkább, annak nincs ehhez semmi köze. (Atinak ez szerepe volt a Szentivánéji álomban). Aztán jött a János vitézből a Kukorica János, de szép volt ez is - ugye itt hűtlenkedtem, mert SándorPetis előadásra mentem és sajnos nem egy jó előadás a BIvett-féle, úgy hogy túlzottan nem sietek újra megnézni - szóval Atitól szerintem ezt most hallottam először. Ekkor jött a teljes döbbenet, mert a következő vendég Dolhai Luca volt, a legidősebb leánykája - de hogy mikor nőtt így meg?! - és micsoda gyönyörű hangja van és milyen szépet énekelt, hát tátott maszk alatti szájjal bámultam végig, még csak nem is pislogtam, szent ég! A végén aztán annyira cukik voltak, Ati szétfolyt persze és nagyon nagy tapsot kapott Luca teljesen jogosan, aki meg menekült volna a színpadról.

Utána operett jött és most kerestem ki, hogy mi is a címe, mert már ismertem tőle, máskor is énekelte, hát persze, hogy Sándor áriájáról van szó :) Nagyon szép, dallamos, fülbemászós dal: https://www.youtube.com/watch?v=cZOKKQ-XHIE Most már még szebben, sokkal természetesebben, ennyit tesz nála további négy év. Utána a Maricából jött a Mondd meg hogy imádom ..., én meg lefolytam a székről. Az első részt a Chicagói hercegnővel zárta, jó buli volt. :)

Egyébként ez nagy varázslat volt, hogy nem váltak el élesen egymástól az operett és musical dalok, mind nagyon jó választás volt. Nagyon jól váltja az énektechnikát a két műfaj között, mostanra gyakorlatilag észrevétlenül, nagyon ügyes, nagyon büszke vagyok rá. Egyszer sem éreztem azt, hogy jó, ezt nem szeretem, akkor hátradőlök kicsit és pihenek. :) A szünetben rendeztem soraimat (hátradőltem, orrot fújtam :) és tátogtam, hogy mi is történik itt ma este. 

A 2. részt a Csókos asszonyból kezdte a Muzsikus lelkekkel, amit szerintem mindenki szeret, majd a Bajadérból jött egy szépség (Radjami áriája). Aztán jött a második vendég, akin bevallom, hogy nagyon túl akartam esni - Fishl Mónika. Szerencséjére szép Szilvia belépőt énekelt és gyönyörű volt az Emlékszel még duett, ami az egy legszebb operettes duett szerintem, nagyon szeretem. FM amúgy most sem volt szimpi, furcsán volt kedves, hát, őt nem fogom megszeretni, viszont úgy tűnik, hogy jó páros lett belőlük. Jött még két dal a Maricából (Asszony, asszony, asszony, Hej cigány) - oltári tapsba fulladt mindkettő. De még mielőtt elindult a második rész, kijött Ati egy nagy üvegvalamivel, hogy sorsolni fog. Teljesen lefagytam - mivel egyedül voltam még nem is tudtam volna megbökni a másikat, hogy ha ki kell menni, te mész ki -, szerintem nincs még egy ilyen hülye, mint én, aki annak drukkol, hogy ne nyerjen. :) Egy hétvégére szóló tesztautót lehetett nyerni a támogatójától, a földszinten viszont nagyon örült a nyertes. :) Így van ez rendjén.

És ezután jött a teljes összeomlásom. :) 9 körül jártunk, addigra csak bőgicséltem és kuncogtam, borzongtam, meg minden, de itt végem lett. Nagyon szépen beszélt az angyalokról, akik az életünkben jelen vannak a különböző szakaszainkban, és segítenek, de pont azokat vesszük észre a legnehezebben, akik mindig ott vannak, de neki van egy állandó angyala, aki már 20 éve vele van... (a felesége) ebben annyi őszinte, tiszta érzés volt, hogy még el sem kezdte a dalt - ekkor már egyértelmű volt, hogy a Rómeóból jön az Angyal... - én már bőgtem, mint a záporeső és végig a dalon. Szerencsés két ember, akik összetalálkoztak és együtt is maradtak. Nem szoktam szeretni az ilyen - neked énekelem - dalokat, mert azt szoktam gondolni, hogy csessze meg, énekelje el neki otthon, ez az este most a miénk :) , de talán most először nem éreztem ezt, drukkoltam nekik, értük, hogy ez maradjon így velük örökre. Szóval Berni egy jót bőgött, és épp hogy rendezte sorait, amikor jött a Getshemané... hát na, nem ragozom. K.O voltam.  Teljesen reménytelen vagyok. :)

Utána jött a harmadik vendég, igazából ugye a negyedik - és már rám jött szinte a duzzogás, mert nem akartam még hogy vége legyen. Az utolsó vendég Janza Kata volt, akit nagyon bírok, csak ne nagyon énekeljen... és ráadásul újabban a Jekyll-t erőlteti (Férfi kell) és pont ezeket a dalokat nem annyira kedvelem. A duett is Jekyll volt (Ördögi tánc), viszont olyan szépe beszélt Atiról, hogy ott megint bőgtem egy sort és Kata is majdnem saját magától is. Szép pillanat volt nagyon. Több dolgot is mesélt, hogy látja végig, hogy hogy megy végig az útján, milyen erős és stabil és mindig képes megújulni és akar is megújulni, és mekkora szerepeket eljátszott és majd a fiatalok ezeket a szerepeket róla fogják megtanulni (ez tényleg így van, mert Mozartok és Rómeók is jöttek már utána). Aztán jött még egy dal a Jekyll-ből, amit meg nagyon szeretek, mert jól nem kapni benne levegőt :) az éneklőnek sem sokat, de aki hallgatja, az is csak tátja a száját. :) - hát persze, Eljött az óra (ezt viszont nem tudom megunni).

Itt már a finálé indult, Szupersztárból a csábítós dal, a három (felnőtt) vendég próbálta elcsábítani, hát ez vicces-érdekes lett mert kiderült, hogy bizony DA nagyon csikis (és ezt a némberek tudták róla) :) Kicsit szét is esett a produkció. ;) Aztán Szállj fel szabad madár, nagy buli volt (Ati saját magát kísérte gitáron - az elején is a Hair-nél). Itt már egyre jobban tapsoltunk... Aztán egyszer csak leült a színpadi lépcsőre és jött a Mozart nagy klasszikusa: A zene az vagyok én. - megunhatatlan. Gyönyörű. Ha végighallgatjátok ez megint egy szép áthallásos dal és pont passzolt ide a végére, pedig nem is gondoltam volna. Szép lezárás...mind, aki hall majd: elalélva csodál... - én mindig elalélva ülök  a fotelban és írom ezt a giga hosszúság posztot, pedig már mindjárt fél 2.

Ekkor jöttek a meglepetések sorban, volt amin nemcsak mi lepődtünk meg, vagy úgy tűnt, hogy nem: Ati épp a zenekart akarta tapsoltatni, megfordult és megijedt, mert ott állt Árpi (MÁZS) mikrofonnal, a szomszédban vége lett a Pendragon legendájának, és kicsit összevissza beszélt (elmondta hogy már ivott egy fröccsöt... - szerintem 2-t is), de nagyon megszeretgette Atit, aztán Makláry egy lendülettel belecsapott a Lehetsz királyba - tehát lehet, hogy ez mégiscsak tervben volt, vagy ez mindenképp lett volna - ettől a számtól még mindig 'megvadul' mindenki, pedig már hány éve azért nem olyan trendi, de oltári sok szép emléket idéz mindenhonnan. Annak idején, amikor még voltak MEstek és ha ezek ketten és Bezoka ott voltak, volt tánctanítás is, totális őrület volt. Imádtam. Erre emlékeztem ma is közben.

Teljes állótaps volt, gyönyörű volt. Imádom a tapsot, amikor ilyen szépen összeáll minden, néha nem is szoktam picit tapsolni, csak hallgatom és futtatom át magamon az egész fantasztikus élményt-érzést.

Ati boldog volt, ragyogott, nagyon jó este lett. Én meg ott néha elmerengtem a taps alatt, hogy mennyire szerethető ember, mennyire lehet őt szeretni, én mennyire szeretem ezért a sok-sok szép élményért a sok-sok év alatt, és hogy eddig egy pillanatig nem volt miért/semmiért csalódni benne és egy fél hamis hangot nem hallottam tőle soha. Ma sem, a 3 órás koncert alatt, ahol pár dal kivételével végig jelent volt. 

Jött egy meglepetés, vagyis kettő is. Készült teljes fotó rólunk, és betolták a zongorát. Jön az új cd november végén és arról énekelt még egy dalt és ez bizony fb-live-ban ment (én meg facebook live-ban tapsolok, ilyen sem volt még). Nagyon szép dal, nagyon megszerettem elsőre. (Kifelé a kedvenc jegyszedő emberem adott szórólapot is, nagyon izgi, van egy qr kód is, amit ha beolvasok a hathetes okos telefonommal, több infóhoz jutok)

Linkelem az fb live-ot, nem tudom, hogy meddig lesz elérhető (az elején van egy kis szerencsétlenkedés és beszéd, de ez hozzátartozik) - és nem kicsit látom magam a videón:

https://www.facebook.com/dolhaiattilahivatalos/videos/1032399840505608

(mostanra (3 óra alatt) 7600 megjelenésnél tart, a kommenteket döbbenten olvasom, hogy voltak akik nem tudták, hogy ma van a pótlás.. hát ha én veszek egy ilyen koncertre jegyet, én keresem-kutatom a pótlás idejét...)

koncertfotók: https://www.facebook.com/dolhaiattilahivatalos/photos/pcb.3839087026110126/3839075199444642

Mit mondhatnék, várom a cd-t és a következő koncertet, addig pedig a sok-sok Dolhás előadást. :)