Lyme Park (Pemberley) - álom és megvalósítás

Nagyon érdekes dolog történt, egy-két kép egy bizonyos helyről napok óta be-bekúszik.

Kerestem valamit a blogban ma délután és szemet szúrt valami a bakancslistámon, 2014. augusztus 10-i bejegyzés: https://bernoblogja.blogspot.com/2014/08/uticel.html - nem most volt... Arra már nem is emlékeztem, hogy ezt így leírtam.

És íme a megvalósítása 2017. május 6-án (milyen az élet, nem igaz...?): https://bernoblogja.blogspot.com/2017/05/pemperley.html (utólag látom, hogy van benne néhány elütés - szokás szerint -, de direkt nem javítom magamat visszafelé)

Ez volt az otthontól a legmesszebbi egynapon belül járható utam. Nagyon nehéz volt, nagyon rizikós, közben nagyon kevés időt tudtam ott lenni. Erre nagyon emlékszem. Ahogy az eufóriára is, ahogy ott feltárult előttem az egész kastély. Nagyon szép emlék. Nagyon élénk és nagyon igazi. Most újraolvastam a posztomat, el is érzékenyültem, hogy mennyire igazat írtam magamból magamnak és a képeket is megnézegettem. Álomszerű az egész.

Így visszagondolva, legalább ennyire akartam látni a Downton Abbey-helyszínt is, és sikerült.

Ha valakinek nincs kedve olvasgatni és nyitogatni a régi posztot, a legvégét idemásolom. Magamnak és mindannyiunknak. Csak úgy...

"Egyébként a tegnapi azt igazolta (megint), hogy:
-ahova igazán vágyom, oda tényleg el kell menni
- ahova érdemes eljutni, egyszerűen nincs rövidebb út
- fel kell készülni, DE a kellő helyzetben muszáj rugalmasnak lenni
- az eszemet azért kaptam, hogy gondolkozni tudjak, a szám azért van, hogy kérdezzek, a nyelvet pedig jobban tudom annál, hogy ne használjam :)
És úgy amúgy hálás vagyok a tegnapért teljes egészében. Tulajdonképpen a nehézségeivel együtt, mert erőt adott, hogy képes vagyok sok mindenre." berno

Szerintem találok még egy-két ilyet majd, hogy vágytam rá és meg tudtam valósítani, majd még körülnézek. :)