A neheztelés ládikója
Egy tanár minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt és azelkövetkező héten minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szívlelnek és akiknek nem
tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy
nevével. – Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan: az otthonukba, az
autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek
gyermekkoruktól kezdve eszükbe jutottak. Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak
a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük
szemben ... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek
ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani a dobozt, hogy folyamatosan
vigyázniuk kellett arra, nehogy egy üzletben, étteremben, találkozón, vagy az
autóbuszon esetleg az uszodában felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve
és lakcíme, valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul a kartondoboz is
kezdett szétbomlani, siralmas állapotba került és nehezen cipelte súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált
elmagyarázni nekik a hét végén: annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztülmagukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor
amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban.
Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban ez a legnagyobb
szívesség, amit önmagunknak tehetünk! A te ládikódban hány barack van ... és mit szándékozol velük
tenni?!
A neheztelés ládikója
“Önmagunk ellen küzdeni
a legnagyobb küzdelem,
és önmagunkat legyőzni
a legnagyobb győzelem.”
(Galileo Galilei)
tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy címkét is az illető személy
nevével. – Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan: az otthonukba, az
autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.
Az elején a hallgatóknak szórakoztatónak tűnt a feladat és mindannyian buzgón írták a neveket, melyek
gyermekkoruktól kezdve eszükbe jutottak. Majd lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket írtak
a listára, olyan emberek neveit, akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük
szemben ... Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek
ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.
Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani a dobozt, hogy folyamatosan
vigyázniuk kellett arra, nehogy egy üzletben, étteremben, találkozón, vagy az
autóbuszon esetleg az uszodában felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve
és lakcíme, valamint a kísérlet témája rá volt írva a ládikóra. Ráadásul a kartondoboz is
kezdett szétbomlani, siralmas állapotba került és nehezen cipelte súlyos terhét.
Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált
elmagyarázni nekik a hét végén: annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztülmagukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor
amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban.
Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban ez a legnagyobb
szívesség, amit önmagunknak tehetünk! A te ládikódban hány barack van ... és mit szándékozol velük
tenni?!
A neheztelés ládikója
“Önmagunk ellen küzdeni
a legnagyobb küzdelem,
és önmagunkat legyőzni
a legnagyobb győzelem.”
(Galileo Galilei)