Az árvácskás képeslapom belül:

Akkor lettem kíváncsi. Mire? A

mindenség tündöklő titkaira,

arra, ami adat és gondolat

s ami csak villózik e név alatt,

a képre kint, a tükörképre bent,

s amit a tükör önmaga teremt.

A valóság üres kereteit

építgettem, mint méh a sejtjeit,

s vártam, amit majd a tapasztalat

gyűjt bele, a mézet, az igazat.

És gyúltak bennem álmok és csaták,

hitek próbái, pörök, kritikák,

szedtem magamban, okkal, oktalan,

ami jött, por, mag, pelyva, színarany:

száz éden zárult, nyílt száz új szezám,

s csak én maradtam igazi hazám,

én, a néző... Azt adja a világ,

amit belelát a kíváncsiság.

Szabó Lőrinc: A kíváncsiság