Exeter
Exeter is a nagy listán volt, Devon-ban an, jó messze, a Cornwall-ba vezető úton is kinéztem már magamnak, meg egy volt kollégám mondta még anno, hogy szerinte Exeter-t látni kell.
Nos, ugye szünet van, a Sámuelék elmentek Cornwallba meglátogatni az elköltözött baráti családot, holnap délután-este jönnek meg. Ideális volt, hogy én is kihasználjam az időt, de nem akar
tam elkirándulni az időt, amikor végre egyedül lehetek csendben, nyugiban, meg aztán már nagyon gyűltek a tennivalók, az írnivalók, pakolás, elgondolás stb, de leginkább az alkalmazkodásmentes csendes békés pihenésre vágytam. És sokat is mentem az utóbbi időben, most egy kicsit meg kellett állni, nem mindig a térképet bújni. A vicc az egyébként, hogy a tervezések miatt már lassan jobban tudom az itteni helyeket, meg hogy hogy lehet eljutni, mintha mondjuk otthon el akarnék jutni mondjuk Békéscsabára, ahol ráadásul voltam is - bár túlzás ezt állítani, hiszen csak leszálltam este a vonatról és elmentünk Adagio-zni, aztán ottaludtunk valahol és másnap visszaügettünk Pestre. Na de vissza a szünethez.
Spórolásból kiindulva azt találtam-találtuk ki, hogy megnézzük, merre mennek és ott hol tudnak megállni, ami nekem is jó és leginkább honnan lehet még este busszal visszajönni.
Bristol vagy Exeter volt a legbiztosabbnak tűnő, végül Exeterre esett a választás. Bristol közelebb van pár órával, azt majd magam is el tudom intézni, ha úgy döntök.
Sajnos hiába indultunk korán, nagyon bedugult a forgalom így aztán már egy óra is volt majdnem amire végre kitettek. De nem baj, mert már a régi kikötőhöz nem jutottam el, de jó kis körsétát tette a városban, de a katedrálisban olyan szép élményt kaptam, hogy az már egymagában is megérte volna az utat.
Amikor kitettek, mondták, hogy még lehet, hogy találkozunk, mert ők is pihennek kicsit, meg megmozgatják magukat, mondtam, hogy akkor én a katedrálisnál kezdek, oda biztos nem jönnek. :))
Irányba is tettem magam, aztán jött egy balsejtelem, hogy basszusbasszus, szombat van, biztos esküvő lesz, a végén aztán nem tudok bemenni. Na, volt esküvő, de beengedtek, csak a belső kápolnába nem.
Óh, gyönyörű egy katedrális, nagyon szép és nagyon érezni benne amit szeretek itt-ott megérezni. Sajnos nem volt magyar nyelvű tájékoztató (néha van), de volt nálam anyag, úgyhogy azért ezt-azt elolvastam, meg jól körbejártam és nagyon izgalmasak a kis pici kápolnák és sarkok, zegek-zugok. És aztán az igazi élmény, hogy nagyon szép kórusművek voltak az esküvő alatt, úgy sajnálom, hogy nem ismertem őket és nem tudom linkelni, mert le kellett ülnöm és csak hallgatni csukott szemmel és könnyezve. Nagyon igazi, nagyon szép, mély volt.
Bár hozzá kell tegyem, hogy már akkor meginogtam lelkivilágilag kicsit, amikor az orgonán meghallottam a nászindulót, hát az orgonista megért volna egy nagy gratulációt. Néha belecsapnak úgy a billentyűk-pedálok közé, hogy majdnem szétesik az egész épület, de ez lágy és finom volt, szent ég, gyönyörű. (Utána a város járva még láttam egy esküvőt a városháza előtt, meg majdnem nekimentem egy esküvői limuzinnak.)
Szóval nagyon jó élmény volt, gyújtottam gyertyát is (nagyanyám emlékére egyet mindig mindenhol, ahol járok - ez az én hagyományom, mert nálunk ő volt a nagy utazó előttem és mindig arra gondolok, hogy ezt hogy szeretné és milyen kár, hogy olyan későn születtem, hogy nem volt szerencsénk, hogy együtt utazhassunk, olyan felnőttesen), meg valaki most nagyon beteg, valaki aki fontos.
Meg egy másik gyertyát is gyújtottam, de erről egy másik posztot akarok írni.
Szóval csak úgy járkáltam fel-alá, fél szememet az órán tartva, mert azért a múltkori vonatos fiaskó után volt bennem egy kis görcs, hogy mi van, ha gond van az online buszjegyemmel, ha nem jön a busz, ha valamit félrenéztem, stb ezért majdnem egy órával előbb odaálltam a buszhoz. De ennek az első ilyen útnak meg kellett lennie, mert ezen a parán túl kellett lendülni, ilyenek becsúszhatnak, a gondos tervezés ellenére is, ezt el kell fogadnom.
Az utolsó egy órában egyébként rájöttem, hogy mennyire kicsi is ez a városrész és hogy mennyi helyen le lehetett volna vágni az utat. :)
Még megtaláltam a régi romokat is, a városfal részét, stb.
Mutatom a képeket meg másolok az anyagból, amiket gyűjtöttem az út előtt, nem mindet, csak párat, hogy aki szeret ilyet olvasni, ne maradjon le róla.
https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipOo_5GqDLRvZe2LgtfgmO_Ngmrzt78_BaKlMnqL37lnaEGngSpXI34rFCQR7-QMug?key=MUZ1QjRyZlYyVGRlU25QNTlya1d1RGtHN3FOc2FB
http://www.nyelvtanfolyamanglia.hu/nyelviskolak/tengerparti-varosok
http://szallashelyek-utazas.info/exeter-latnivalok/
Nos, ugye szünet van, a Sámuelék elmentek Cornwallba meglátogatni az elköltözött baráti családot, holnap délután-este jönnek meg. Ideális volt, hogy én is kihasználjam az időt, de nem akar
tam elkirándulni az időt, amikor végre egyedül lehetek csendben, nyugiban, meg aztán már nagyon gyűltek a tennivalók, az írnivalók, pakolás, elgondolás stb, de leginkább az alkalmazkodásmentes csendes békés pihenésre vágytam. És sokat is mentem az utóbbi időben, most egy kicsit meg kellett állni, nem mindig a térképet bújni. A vicc az egyébként, hogy a tervezések miatt már lassan jobban tudom az itteni helyeket, meg hogy hogy lehet eljutni, mintha mondjuk otthon el akarnék jutni mondjuk Békéscsabára, ahol ráadásul voltam is - bár túlzás ezt állítani, hiszen csak leszálltam este a vonatról és elmentünk Adagio-zni, aztán ottaludtunk valahol és másnap visszaügettünk Pestre. Na de vissza a szünethez.
Spórolásból kiindulva azt találtam-találtuk ki, hogy megnézzük, merre mennek és ott hol tudnak megállni, ami nekem is jó és leginkább honnan lehet még este busszal visszajönni.
Bristol vagy Exeter volt a legbiztosabbnak tűnő, végül Exeterre esett a választás. Bristol közelebb van pár órával, azt majd magam is el tudom intézni, ha úgy döntök.
Sajnos hiába indultunk korán, nagyon bedugult a forgalom így aztán már egy óra is volt majdnem amire végre kitettek. De nem baj, mert már a régi kikötőhöz nem jutottam el, de jó kis körsétát tette a városban, de a katedrálisban olyan szép élményt kaptam, hogy az már egymagában is megérte volna az utat.
Amikor kitettek, mondták, hogy még lehet, hogy találkozunk, mert ők is pihennek kicsit, meg megmozgatják magukat, mondtam, hogy akkor én a katedrálisnál kezdek, oda biztos nem jönnek. :))
Irányba is tettem magam, aztán jött egy balsejtelem, hogy basszusbasszus, szombat van, biztos esküvő lesz, a végén aztán nem tudok bemenni. Na, volt esküvő, de beengedtek, csak a belső kápolnába nem.
Óh, gyönyörű egy katedrális, nagyon szép és nagyon érezni benne amit szeretek itt-ott megérezni. Sajnos nem volt magyar nyelvű tájékoztató (néha van), de volt nálam anyag, úgyhogy azért ezt-azt elolvastam, meg jól körbejártam és nagyon izgalmasak a kis pici kápolnák és sarkok, zegek-zugok. És aztán az igazi élmény, hogy nagyon szép kórusművek voltak az esküvő alatt, úgy sajnálom, hogy nem ismertem őket és nem tudom linkelni, mert le kellett ülnöm és csak hallgatni csukott szemmel és könnyezve. Nagyon igazi, nagyon szép, mély volt.
Bár hozzá kell tegyem, hogy már akkor meginogtam lelkivilágilag kicsit, amikor az orgonán meghallottam a nászindulót, hát az orgonista megért volna egy nagy gratulációt. Néha belecsapnak úgy a billentyűk-pedálok közé, hogy majdnem szétesik az egész épület, de ez lágy és finom volt, szent ég, gyönyörű. (Utána a város járva még láttam egy esküvőt a városháza előtt, meg majdnem nekimentem egy esküvői limuzinnak.)
Szóval nagyon jó élmény volt, gyújtottam gyertyát is (nagyanyám emlékére egyet mindig mindenhol, ahol járok - ez az én hagyományom, mert nálunk ő volt a nagy utazó előttem és mindig arra gondolok, hogy ezt hogy szeretné és milyen kár, hogy olyan későn születtem, hogy nem volt szerencsénk, hogy együtt utazhassunk, olyan felnőttesen), meg valaki most nagyon beteg, valaki aki fontos.
Meg egy másik gyertyát is gyújtottam, de erről egy másik posztot akarok írni.
Szóval csak úgy járkáltam fel-alá, fél szememet az órán tartva, mert azért a múltkori vonatos fiaskó után volt bennem egy kis görcs, hogy mi van, ha gond van az online buszjegyemmel, ha nem jön a busz, ha valamit félrenéztem, stb ezért majdnem egy órával előbb odaálltam a buszhoz. De ennek az első ilyen útnak meg kellett lennie, mert ezen a parán túl kellett lendülni, ilyenek becsúszhatnak, a gondos tervezés ellenére is, ezt el kell fogadnom.
Az utolsó egy órában egyébként rájöttem, hogy mennyire kicsi is ez a városrész és hogy mennyi helyen le lehetett volna vágni az utat. :)
Még megtaláltam a régi romokat is, a városfal részét, stb.
Mutatom a képeket meg másolok az anyagból, amiket gyűjtöttem az út előtt, nem mindet, csak párat, hogy aki szeret ilyet olvasni, ne maradjon le róla.
https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipOo_5GqDLRvZe2LgtfgmO_Ngmrzt78_BaKlMnqL37lnaEGngSpXI34rFCQR7-QMug?key=MUZ1QjRyZlYyVGRlU25QNTlya1d1RGtHN3FOc2FB
http://www.nyelvtanfolyamanglia.hu/nyelviskolak/tengerparti-varosok
http://szallashelyek-utazas.info/exeter-latnivalok/