Legyen így, létezzen. Mert emlékszem milyen jó is az...

Van a reggel...
Amit nem szeretsz. Nem szeretsz felébredni, nem szereted kinyitni szemed. Mert fel kell kelni, meg kell mosakodni, borotválkozni, reggelizni kell és öltönybe, kosztümbe bújni, és munkába menni. Kell, kell, kell. És nem szereted. Mert még aludnál, pihennél, nyújtóznál, élveznéd még a pihenés perceit. És már este rossz érzésekkel gondolsz a reggelre. És ez így megy napról napra, évről évre. De egyszer valami történik. Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Ő.
Létezik ilyen reggel.
Csitáry-Hock Tamás