Anglia - 2013. ősz (elmaradás)
Novemberben (már akkor is késéssel) sokat írtam az októberi angliai napokról, viszont nem fejeztem be.
Ez volt ebben a témában az utolsó poszt, ha valaki szeretné visszaidézni:
http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2013/11/anglia-10-nap-oktober-15.html
(Ha időnként szeretnétek ezt-azt visszaolvasni, akkor jobb oldalon a címkék segítenek, egy-egy témára kattintva feljönnek csak azok, amikhez az egyes címkéket hozzárendeltem... - az Anglia - címke alatt az angol cuccok vannak)
Most pótlom:
Ez volt ebben a témában az utolsó poszt, ha valaki szeretné visszaidézni:
http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2013/11/anglia-10-nap-oktober-15.html
(Ha időnként szeretnétek ezt-azt visszaolvasni, akkor jobb oldalon a címkék segítenek, egy-egy témára kattintva feljönnek csak azok, amikhez az egyes címkéket hozzárendeltem... - az Anglia - címke alatt az angol cuccok vannak)
Most pótlom:
A 11-12-13. napok (október16-18.) viszonylagos átlagosságban teltek el. Gyerekek itthon, sokat játszunk-kínlódunk-nevetünk-stb... :) Olyan Sámuelesen.
14. nap - (október 19.) Kirándulás Portsmouth-ba. (erről mindjárt jön egy külön poszt háttér-infokkal és képekkel)
15. nap - (október 20.) Kirándulás Windsorba. (erről mindjárt jön egy külön poszt háttér-infokkal és képekkel)
16. nap - (október 21.) Hazautazás napja.
A 'szokásos' délutáni géppel megyek haza Lutonból. Tíz körül nekiindulok azzal a fura érzéssel, hogy csak időleges ez a búcsú, hiszen a bőrönd nagy részében a karácsonyi ajándékok vannak, egy csomót meg hátrahagytam, hogy januárban ne kelljen visszahozni. Hát igen, akkor már tudtam, meg volt a döntésem, hogy elhagyom a pesti életemet, és visszajövök...
Fura volt az egész út... Alig elindulva volt egy baleset, így későn értem az állomásra... Aztán a vonat is nagyon sokat késett és lassan is ért Lutonba... Aztán rengeteget késett a gép, vagy 40 perccel később szálltunk csak fel... Késve szálltunk le, vagy fél órával a kiírthoz képest... Aztán kivételesen rosszul viseltem az egész repülést, rettenetesen nagy nyomás ment valahogy a fejembe, az egész süllyedés egy rémálom volt, hiába ittam, fújtam, és csináltam végig a már bevált trükköket, semmi nem használt... Az volt az érzésem, szétrobban az agyam, borzasztó érzés volt... Aztán a csomagra is sokat kellett várni. Pedig valakinek pakkot vittem, aki meg várt már rá - ez egy ritka jó érzés, ha az embert ott várják, és nem egyedül indul neki a bőrönddel. Még akkor is, ha ez az illető idegen volt, de mégis...