Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár,

Matass korallok, tengeri sünök közt,

Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek.

Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen

Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be, 

Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva.

Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak

Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből,

Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben.

Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot

Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik

Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel.

Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez

Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki,

Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel.

Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm,

Sziklákat gördíts félre, toppanj a belső várkastélyba,

Ahol magzatpózban egy kisgyermek hever, bújj hozzá, én vagyok.

#esőtánc

Lackfi János