46/23. könyv
#5. Egy könyv, amely olvasatlanul áll a polcodon jó ideje
Valójában a tableten volt már volt jó ideje.
Nagyon kínlódva olvastam (ha otthon vagyok és ez egy papírkönyv, már a 20. oldal után biztosan félre tettem volna). Vagy attól, hogy közben nem is voltam jól, de valahogy nehezen kötött le. Közben meg már nagyon régóta a tableten várt a sorára.
Rengeteg volt a név, naplószerűen volt írva, de valahogy mégsem állt nekem össze időben (se történetben). Közben tört ki a Covid, arról is még van szó eleinte, hogy teszt meg színes zónák, lockdown, oltás, stb, de aztán valahogy teljesen kiveszik.
Minden 'nap' végén felsorolta a könyvesboltos, hogy milyen könyvek fogytak online, többször megakadt a szemem Szabó Magdán, míg egyszer egy egész nap szólt Az ajtóról és egy találkozásról, kapcsolódásról Szabó Magdával. Jók az eladást ösztönző ötletei is, el is kezdtem követni a Facebookon.
Némelyik könyvnek egész jó, érdekes címe is volt, amiből lehet hogy lehetne válogatni is. (Volt egy 25-ös lista melegirodalommal kapcsolatban is...)
A kis falura (Lucignana) nagyon kíváncsi lennék, ahol játszódik és magára a könyvesboltra is. https://www.tripadvisor.com/Attraction_Review-g23518393-d23511359-Reviews-Libreria_Sopra_La_Penna-Lucignana_Coreglia_Antelminelli_Province_of_Lucca_Tusc.html
https://www.facebook.com/albadonaty
Egy-két gondolat viszont tetszett:
Vigasztaló könyvek:
- Berthe Franel: Kis Mignon
- Charles Dickens: Kis Dorrit
- Ericsson Blair: Pecos Bill
- Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi
A vége felé ezt írja:
Azt tanácsolom, ha a végére értünk egy olvasmánynak, mindig válaszoljuk meg a következő négy kérdést (Ez tetszik, megpróbálom beiktatni ezeket majd a könyves naplóba.):
1. Mit adott nekem?
2. Miért tetszett?
3. Mit változtatott meg a gondolkodásomban?
4. Mit fog megváltoztatni a cselekedeteimben?
Na, hát ahhoz képest, hogy nem tetszett, egész hosszan írtam... 🙃🤭
Amióta megnyitottam a könyvesboltot, nincs olyan beszélgetés, amelyben fel ne merülne a kérdés: "Hogyan jutott eszébe az az ötlet, hogy könyvesboltot nyisson egy száznyolcvan lakosú, eldugott falucskában?"
Alba Donati olaszországi könyvkiadóként mozgalmas életet élt - élvezte a nyüzsgést, a neves nemzetközi szerzők társaságát -, mégis készen állt a változtatásra. Egy nap úgy döntött, visszatér Lucignanába, szülőfalujába a toszkán hegyekben, és nyit egy kis könyvesboltot.
Nem tűnt valószínűnek, hogy Alba boltja sikeres lesz, mégis hamarosan elterjedt a híre nemcsak a környékbeli könyvbarátok között, de szerte Olaszországban. Miután túlélt egy tűzesetet és egy világjárványt, népszerűsége nőttön-nőtt. Elkötelezett olvasók érkeznek távoli vidékekről nézelődni, meginni egy csésze teát abban a biztos tudatban, hogy Alba megtalálja a számukra legmegfelelőbb olvasmányt.
A naplóbejegyzések formájában megírt, inspiráló történet az olvasást, az olvasókat és a könyveseket ünnepli - az irodalmi világ meg nem énekelt hőseit.
Alba Donati költő, könyves szakember az olasz könyvkiadásban dolgozott a legjelentősebb nemzetközi szerzőkkel együttműködésben, mielőtt hazaköltözött Lucignanába, hogy nyisson egy kis könyvesboltot. A Könyvesbolt Toszkánában az első prózakötete.