Szegény Fenyő nekem sose volt szimpi, de egyes dalait tényleg kedvelem, másoktól falnak megyek... mégis ma délután amikor volt pár percem netezni és olvastam, hogy meghalt, elkezdtek jönni a dalai a fülembe és az Angyalföldi pálmafáktól meg se bírok szabadulni... ami még eszembe jutott bőven a blog előtti időből: a József Attila Színház akkori Made in Hungária legendás előadása még Miluval... épp nem szakadt be a színpad, olyan ramaty volt, recsegett és ropogott minden, de valami nagyon tudott működni... olyan régen volt, hogy a YouTube-on sincs semmi, legalábbis nem találtam, viszont ez hoz emlékeket: https://youtu.be/vgMh242JaEM?si=j7jjWVsLRuYR8QH9

....és ezt is ideteszem, ha nem nézném, nem mondanám meg, hogy melyik Miller énekel..

:

https://youtu.be/3j_MjHZo_EA?si=hmyYuwJJFJBlCf_B

Sokan búcsúztak tőle, sokfélét olvastam, Csonka Bandi és Fenyő Iván írása különösen mélyről jött. ... még a keresztlányomnál is láttam Instán, akivel legutóbb amikor zenéről beszéltünk, azt kérdeztem, hogy ki az a Desh... annyival elintézett, hogy most Ő a legjobb... sokkal jobb zenéje van mint Azariának... de mégis tud Fenyőről is... és Desh hol lesz ennyi idősen... vagy Azaria...?

... délután óta még egy gondolat van bennem... el kell menni még egyszer egy Zorán koncertre, addig amíg lehet..