Kosztolányi Dezső: Naplójegyzet 

egy havas reggelen /részlet/

Láttad, ki járkált itt az éjjel?

Mint egy átváltozó müvész,

mint egy fehér festőmüvész,

mint orfeumi csepürágó,

ki szappanhabbal fest tükörre,

úgy jött a hó, ez a kiváló,

öreg varázsló tündökölve. 

Előtte minden út kinyílt,

festett mesét, havas idillt,

besurrant ide és oda,

akkor történt meg a csoda.

Elaggott a föld s perc alatt

megőszült százezer kalap,

úgy hogy a száraz és poros

elpetyhüdt város oroszos.

Amerre nézel, tiszta hó,

nyugodt és fényes takaró.

Rózsálló arcfesték a nőnek,

szépitőszer, gyöngy, puha szőnyeg,

a fájó földön téli vatta,

langyos meleg serked alatta,

bebársonyozza az ereszt,

kabátunkon gyémántkereszt,

száll és csengettyüz lebegőn

az éles kristály

-levegőn.