HPD nekem
Életem egyik meghatározó élménye Alex-nek az első közösen töltött szülinapja, ami a negyedik volt. Valahogy legalábbis így emlékszem, ha az év nem is igaz, az élmény annál inkább...
Lufikat fújtam éjjel (de az is lehet, hogy kora reggel - ez sem lényeges) a levonulási útvonalára, volt a gyerekszobában, a folyosón, a korláton, nem egyet láthatott, amíg leért a konyhába és a nappaliba... Nagyon vártam, hogy felébredjen, izgultam is és egyszer csak azt hallom, ahogy lépdel le a lépcsőn, hogy énekelgeti de úgy leginkább magának: Happy Birthday to me... és persze begyűjtött egy lufit is... - ennél édesebbet nem tudok, fontos, hogy az ember saját magát is tudja köszönteni, ezt akkor ott egy életre megtanultam TŐLE.
Szóval: Boldog szülinapot nekem! :)
... és az Anselm Grün könyvből az Első áldást választottam magamnak:
Ámen! 🙏
... és azt hiszem, hogy ideje beleállni ebbe is... Tapolyai Emőke kiskönyvében olvastam és azt hiszem, hogy ennek az évnek nyilvánvalóan ez a nagy kérdése és feladata... egészen megütött:
