Állásinterjú
Hajnal négyre túl voltam egy állásinterjú második körén... ami így igaz.is, meg nem is
Igaz, mert 4 előtt ébredtem nagyon felzaklatott állapotban, ami azt is tartalmazza, hogy nehezen ébredtem föl belőle. Aztán muszáj (volt) vele foglalkozzam, hogy megnyugodjak. Felkeltem, villany, ágyat igazítottam, ablakot tártam, megnyitottam a blogot (szoktam ilyet olvasni, hogy le kell írni az álmokat), kamillás levendula tea mézzel (hónapok óta nem főztem teát, főleg nem hajnalban), viszont mázli, hogy vasárnap van, de nehezen nyugodtam...
És attól nem igaz, hogy nem volt meg a második kör. Nem vártak, passzolgattak egyik helyről a másikra (ki hívott ide?!... főleg minek?!) és egyre bunkóbb és megkülönböztetőbb volt mindenki (úgy tűnik, jobban felborzolt a Hamupipőke tegnap, mint gondoltam - aminek több része is elég horror volt, főleg a sárkány, meg a röptetett sápadt halottak, komor zenei részek, sok temetői jelenet, Hamupipőke több esetes halálvágya, stb)
(A sürgető telefonálgatás olyan emlék volt, mint amikor műtétre vártam, de kiderült hogy még mindig nincs meg a vércsoport meghatározásom és idegesen telefonálgatott a nővér az ajtó előtti pultban elég hangosan...)
Nagy, tágas, sötét folyosók és hatalmas előszobák ropogós parkettával... próbálom összerakni, ahogy tisztulok, hogy voltam-e ezen a helyen, de több villanásom van, a színek a bögötei tsz-irodáké (egy kastélyban volt, ami valójában egy kúria csak, de gyermekkoromban sokat voltam ott), aztán a középiskolai nagy lépcső, egy kerengő, ami több álomból ismerős a sok csukott ajtóval, és szerintem az utolsó iroda a régi TF régi épületének a Dékáni Hivatal titkársága 2000-ből... ott is voltam sokszor és nagyon tetszett a hivatalvezető rátermettsége, kiállása ... nem nagyon volt ilyen szerintem azóta se, de tudom, ott többször éreztem munkailag hogy de szeretnék ilyen lenni... ezt csinálni...
A fura, hogy az NKE óta (május) nem is voltam interjún, van egy pályázat nyomtatva, ami tetszene, de október végéig nem igazán van ilyennel időm tiszta fejjel gondolkodni, ha egyáltalán akarok is, ezt most nem tudom.
A második kör megpróbáltatásai:
- végeztek-e rajtam selypítés tesztet
- terheléses gyakorlatok, stb-,alig van szuflám...
Itt álltam meg, hogy miért vetnek alá harcászati kiképzésnek, és nem, biztosan nem tornatanárnak jelentkeztem... de akkor milyen állásra...? Ügyviteli... de olyan nincs...
Akkor mondtam, hogy szeretnék elmenni... azt csak úgy nem lehet, megint elmentek valakit keresni... közben jött egy kis szürke eminencia, aki elsuttogta, hogy nyilatkozni kell és egy kinyitott, firkás spiralfüzetbe kihagyogató tollal, nagybetűkkel elkezdte írni, hogy felelősségem tudatában... innen jön a begurulás további része: megláttam türkizkék tollal beírva egy számot, ami állítólag az én bérigényem volt nettóban (ami kb. igaz), és sorra jöttek a kosztümös 'régi' hivatalnokok, hogy mit képzelek, amiért ennyit kérek, mi lenne a világgal ekkora fizetésekkel, meg az államérdek, a hivatás, a presztízse az egyetemi munkának, stb... és itt van meg, hogy fújtatok és remegek dühömben, majd a szokásos gondolatmenetem kihangosítva: ez egy diplomás (köz)bér, ami mögött sok munka, tanulás van még több lemondással... és ha pont egy egyetem nem fizeti meg a tudást és tapasztalatot, akkor mégis miről beszélünk... mire föl képeznek bárkit is...?! ... foőleg minek...- itt ébredtem föl zaklatottan és feldúlva, valószínűleg tényleg ki is mentem az ajtón nyilatkozat nélkül... 🙈😅🙃
Rég volt hasonló éles álmom és hogy ennyire meg is maradt bennem... elég sok szimbólum van benne, nem kellek, kevés pénz, nem vártak, sok csukott ajtó, rémült suttogások, szorongás, várakozás, bürokrácia, elfojtott beszélgetések... viszont a végén frankón kiálltam magamért... 👏
